Page 36 [36]
letkezését Mader trencséni tartózkodásának az idejére tehetjük. Mivel elemi iskolai
tanulmányai alatt 15-17 éves lehetett, valószínűbb, hogy 1581 és 1582 februárja előtt.
7.2.2. A trencséni polgármesternek, Adam Maczaknak kilenc disztichonban gra¬
tulält, amiert Trencsenböl folyäsirännyal szemben felhajözott (razis: talán tutaj) a Vá¬
gon Zsolnäba (inc. Ceu miranda foret nimium res flumine tractas, no. 24). Nem tudja,
hogy vajon visszafelé is hajón fog-e menni a folyón, vagy szekereken a szárazföldön,
de kéri az Istent, hogy épségben hazaérjen. Mader zsolnai tanulmányai idején készül¬
hetett a vers valamikor 1577-1578 között, vagyis egy korai darabról van szó.
7.2.3. loannes Zaluzkit, Radéczy István egri püspök titkárát Irencsén városába
érkezésekor köszöntötte 16 disztichonban (inc. Iamne tot optatus votis venisse Ioannes;
no. 42). Mader trencseni tanulmänyai alatt irhatta 1573-1575 körül.
7.2.4. A korponai Andreas Carponensist (Crupinius) 1578. oktöber 15-ei witten¬
bergi felszentelése után köszöntötte Mader e verssel hazatérése örömére (inc. 7è mihi
Leucorea referebant guando redisse; no. 62). Mivel tudjuk, hogy Carponensis 1571 és
1575 között Bártfán tanult, ebből valószínűsíthetjük, hogy 1574—1575-ben voltak is¬
kolatársak. Ihomas Fabriciust is megemlíti a versben, amit a margón így pontosít:
, Bártfa említéséhez: Leonhard Stöckel halála után Ihomas Fabricius, a minden érte¬
lemben tudós férfiú tette híressé." Mader a versben elpanaszolja azt is, hogy a zsolnai
iskola 1577-es felgyújtása után sok — nem részletezett — bajt kellett elszenvednie (ego
post ignis plurima damna mali). Céloz az 1578. július 7-ei Korpona elleni török táma¬
dasra is, és reméli, közeli hozzátartozói jól vannak, valamint imádkozik Krisztushoz,
hogy megvédje a Korponára hazatérő Carponensist. A törökök mint farkas szája a
bárányt, úgy marcangolja (/aceraf) a hazät. A leányokat megerőszakolják és még sok
más gonoszságot művelnek. A fiúgyermekeket lándzsával vagy kiélezett ásókkal ütik
át (...infigens pueros praeacutis cuspide palis).
7.2.5. Jobb hijan itt emlitem meg azt a verset is, amely egy bizonyos Iohannes
Grundelius Varraliensisnek Sárospatakon tanuló fiától hozott level kiseröverse (inc.
Assumus e celebri venientes urbe Camenas; no. 55). A het disztichonnyi epigrammänak
az a különlegessége, hogy egy más által Sárospatakon írt, személyes levél kísérőszö¬
vege, amelyet viszont az iskolatárs Mader írt. Ifjabbik Grundeliusról azt is megjegyzi
Mader, hogy ,az írás tudományában oly jártas fiad csinálta ezt” (hanc tuus effinxit
scribendi doctus in arte filius) az irast (littera), aki azt is meghagyta, hogy szdban is
üdvözölje nevében az apját. Mader ezt a verses peritextust olvashatta fel Johannes
Grundeliusnak, talán — ha Kassa felé ment haza Irencsénbe — Szepesváralján. Nagy
eséllyel meg is szállt idősebb Grundelius házában. Ez a példa jól mutatja, hogy a
humanista kéziratos, sőt inkább orális szövegkultúra élőbb volt, mint a nyomtatott.
Ezt még csak alkalmi versnek sem lehet tekinteni, hiszen a levél átadását nem ne¬
vezhetjük nyilvános eseménynek. Az is kérdéses, hogy egyáltalán Mader odaadta-e a
verset Grundeliusnak. Valószínűbb, hogy ifjabb Grundelius Sárospatakon kelt míves
levelének átadásakor mondta el szóban, hosszú egészséges életet kívánva. Ennek a
maradványát olvashatjuk végül az 1588-as könyvecskében kinyomtatva.
34