Page 26 [26]
az első versek ügyetlenek. Ami most még rossz, abból tudós dalok lesznek. Csak az
ifjakat irányító tanár ne legyen merev, szigorú. Mikor ő maga is, gyermekként verse¬
ket írt, sok megérdemelt megrovást kapott, de a tanára, okosan, nem korholta min¬
den egyes szóért, nehogy elmenjen a kedve a tanulástól (19—26. sor). Akik korábban
egyetlen verset sem írtak, most — lám! — írnak neked. Mások szűzi kartáncot vezetve
ünnepelnek téged, de nekünk e nap előtt verssel illik tisztelegni.
1.2. A második, rövidebb vers egy nem túl jól sikerült ekhós vers az ifjú pár tiszte¬
letére, amelyben a költő kérdéseit, kijelentéseit erősíti meg valahol a hegyek közt lakó
Ékhó nimfa (inc. Montibus et saxis habitans resonabilis Echo; no. 13).
1.3. A harmadik, 41 disztichonnyi epithalamium viszont mar érdekesebb (inc. Di¬
cite, Pierides sponso nova gaudia Musae; no. 14). Az elsö tiz sor a menandroszi retorikä¬
bol ismert retorikai almtifajra, a katevvaotiKdc AOyoc-ra emlékeztet. Tematikusan az
epithalamiumok k6zé sorolhatjuk, azonban inkabb adhortatio, vagyis buzditas, mert
Menandrosz szerint ezzel a retorikai eszközzel buzdíthatjuk a friss part kozéstilésre.*”
Ezt óvatosan Mader is megteszi. A szent házasságnak a védelmezője és szerzője Isten,
az ezt megvető ember a nászágy isteni törvényét is megvetve, magát Istent nézi le.
(Ugyanezzel az érvvel találkozunk a kotnyeles olvasót megszólító 77. számú versében
is, ahol a költészetet nevezi Isten ajándékának és az ezt elutasítókat Isten ellen vétők¬
nek.) Azokat a kegyes örömöket, amelyeket Isten az első emberbe, Ádámba plántált
(instituit), minden embernek meg kell tapasztalnia (gaudia sunt omni percipienda viro).
Amit Isten elrendelt, azt senkinek sem szabad megvetnie, hiszen minden jénak 6 a
szerzője. Ez utóbbi állítást idézetként jelölte, és talán a Decretum Gratiani De episcopi
uxore et matrimonio cimt fejezetének (I. D. 26 c. 3) kánonjogi megalapozására utal,
amit a katolicizmus — azon belül is a szerzetesek — elleni kirohanással folytat. Furcsa
téma ez egy ünnepi näszdalban: a szerzetesck a legutälatosabb pestiskent (furpissima
pestis) halmozzák a fegyvereket Isten ellen. Ezek jámbornak akarván látszani a szü¬
zességért küzdenek (szóban), miközben szajhákkal töltik meg a klastromokat (inc.
hi pugnare pia pro virginitate videri, dum servant scortis claustra repleta, volunt, 13-14.
sor). De ki ne ismerné a szent házasság előnyeit? A világnak aligha van ennél nagyobb
haszna, hiszen enélkül Isten jámbor lelkei sem születnének a földre. A katolikusel¬
lenes kirohanása megbontja a vers szerkezetét, de aztán visszatér a friss házasokhoz.
(Ialán Barossiusnak is ínyére volt nem katolikus esküvőjüknek ilyetén hangsúlyozá¬
sa.) A vers 33. sorából megtudjuk, hogy Barossius előző feleségét, Brigittát valami
— nem részletezett — szerencsétlenség érte (carae post tristia fata Brigidae). De most az
új ara, Elisa enyhítheti a fájdalmat, amelyet Brigitta sírja támasztott fel benne. A vers
arra utal, hogy Elisáról rosszindulatú pletykák is keringtek (63—72. sor). Ezeket sajnos
nem részletezi. Ezek után pár szentenciával nyomatékosítja jókívánságait.
1.4. Habár szigorúan nézve nem nevezhető epithalamiumnak, mégis érdemes
negyedikként megemlíteni azt a zsolnai iskolatársának, Georgius Bulgarnak írt 24
57 MENANDER 1981, 146-159 (405.14-412.2), LÄSD ITT 146-147 (405.23—24): , ÉGTI YÜP Ó KOTEVVOLGTIKÖG
TPOTPOTŸ APÔG TV GUHTAOKMV.”
24