Oldal 21 [21]
kezdeni (inc. Forsitan haec aliguis Theonino carmina dente; no. 77). Ez az akadékoskodé
olvasöt szölitja meg (in lectorem nasutum, vagyis azt, aki mindenbe beleüti az orrát).
A kritikus olvasóval kapcsolatban a korszak versesköteteiben inkább Zoilus (ZoíAoc)
nevével találkozunk, Mader viszont Horatius (epist. 1, 18, 82) Iheónjával példálózik.
Talán némelyek úgy gondolják, hogy ezek a versek nem illenek egy lelkészhez. Sok
költő a Szentírással ellentétes dolgokkal foglalkozik, de ő megtagadja minden isten¬
telen írását a költőknek. Azt ajánlja az olvasónak, hogy ő maga is ragadjon lantot és a
múzsákkal együtt segítsen tudós dalokat énekelni. A költészet Isten ajándéka, tehát
aki elutasítja a költészetet, az Isten ajándékait veti meg. Nehéz pontosan meghatá¬
rozni, mikor írta ezt az ad lectorem költeményt, de biztos, hogy lelkész volt már. Ha
figyelembe vesszük a könyv kiadásának dátumát is (1588 első fele), akkor kiripolci
pásztorkodása alatt születhetett a vers. Ismert életrajzában épp 1586 januárja után van
egy nagy hiátus 1600-ig, amikortól már van adatunk trencséni lelkipásztorkodásáról.
(Talan mar 1587-1588 elsé felében is Trencsénben szolgált?)
0.2. A könyv elején Mader bevezetö epistola dedicatoridjät olvashatjuk, amely (II.)
Balassa Istvánt szólítja meg. Ebből kiderül, hogy e könyvecskét leginkább az ura¬
ságnak szánta ajándékba. Rögtön Palingeniustól idézi a jól ismert mottót: , A hírnév
utáni vágy sokakat szokott erényes életre kényszeríteni" (Spes famae solet ad virtutem
impellere multos). À Balassa csaläd dicséreténél felhozza Zrinyi Miklóst is, aki Balassa
István első feleségének, Zrínyi Ilonának az apja volt. Zrínyi Miklóssal kapcsolatban a
, Magyarország védőbástyája" -toposzt használja, aki az ő idejében Magyarország vár¬
fala és védőbástyája volt (gui fere fuit sui temporis murus et propugnaculum Hungariae).
Egy másik, a berkulesi valaszüt-toposz is felbukkan a szövegben.“ Mader ügy lätja,
hogy Balassa István most lépett a herkulesi korba, amelyben az erény és a gyönyör
között kellene választania. (Pedig ekkorra Balassa már 40 éves, míg Virtusszal és
Voluptasszal a toposz jellemzően ifjúkorában találja meg az arra érdemeseket.) Ez az
egyik oka annak, hogy könyvét neki ajánlja. A virtus útját ugyanis sok egyéb mellett
a tanulmányokban való szorgos elmélyülés jellemzi. A másik ok — rendkívüli és 6szin¬
te szeretetén kívül —, amiért ezt az iskolai gyakorlatok könyvecskéjét (scholasticorum
exercitiorum libellum) neki ajánlotta, hogy még gyermekkorában kezdett el Balassa
István házában pallérozódni a költészet művészetének , hiúzszemű" praeceptorával,
Mathias Carthiciusszal,* aki (II.) Balassa Menyhárt házi tanítója volt. Ő ösztönözte
először Madert tanulásra. Ez a kis kötet pedig nem más, mint tanulmányainak az
44
Ezzel kapcsolatban Okál megjegyzi — mintegy sugallva, hogy Madert tulajdonképpen alig-alig fűzte
valami Magyarországhoz -, hogy a könyvben a , Magyarország", vagyis , Hungaria" névvel alig találkozunk
(OKÁL 1986, 157). Hogy a kilenc Hungaria és a két Pannonia soknak számít-e, nem tudom eldönteni.
Abban viszont igaza van, hogy Mader a patria szót leginkább Trencsénre értette, bár sokszor az egész, török
pusztította országra.
A toposz legrészletesebb összefoglaläsät läsd: Panorsky 1930, aki ezt „Hercules Prodicius”-nak hivja.
Magyarországi előfordulásának összefoglalását pedig läsd: Szöke 2017, 35-40. Mader utaläsät még
nem ismerte.
Carthiciustöl a korábban már említett 1586-os propemptikonon kívül két további verset is közöl Mader,
amelyekben költőnket dicséri (inc. Ne crucient longo vigiles te examine curae; app. 37), (inc. Opto tuis gregibus
contingant pascua laeta; app. 38).
45
46
19