Oldal 20 [20]
IV. A Libellus exercitiorum poeseos
scholasticorum tartalma
A kötet első pillantásra alkalmi költemények gyűjteményének tűnik." Azonban ha
közelebbről is megvizsgáljuk a verseket, akkor a költemények jelentős részét nem te¬
kinthetjük alkalmi jellegű szövegnek. Mader verseit főképp a személyes hangvételük
zárja ki az alkalmi műfajok köréből. Mader a verseibe rendre nemcsak bele-bele¬
csempészi személyes élményeit, hanem némelyik költeménye egyenesen ezekről a sa¬
ját élményekről szól. Ritka és meglepő hang ez a 16. században. Azért is meglepő ez
a váratlan lírai hangvétel, mert címe szerint gyakorlati mintákat várnánk a versírás
művészetében elmélyülni készülők számára." A kötet szerkezetében felfedezhetünk
ugyan némi tematikus elrendezést (például az egymás után közölt epitaphiumoknál),
de szerzőnk ehhez sem tartja magát szigorúan. Mader verseiben — feltűnően nagy
arányban — főként Ovidius sorait és szófordulatait fedezhetjük fel. De Vergilius Lu¬
canus, Statius, Martialis, Propertius és Plutarkhosz hatása is szövegszerűen tetten
érhető. A szinte kortárs Georg Sabinus (1508—1560) talán még nagyobb hatással volt
rá, mint Ovidius, mert kedvenc költőjétől egész sorokat épít be a verseibe.?
o. Paratextus
Először — a teljesség igénye nélkül — összefoglalom a könyv paratextusát (van olyan
vers is, amelyet más kontextusban a tanulmány más részében említek meg). Szigorú
értelemben véve csak a könyv elején található verseket számíthatjuk ide, mert a 131.
oldaltól könyv a könyvben, a Liber adoptivus olvasható, amely a könyv immanens
részének tűnik, tehát a paratextus szövegei erre is vonatkoznak. Címe szerint , örök¬
befogadott könyv", amelyet Mader befogadott, beköltöztetett a saját könyvébe. Bará¬
taitól tartalmazza a neki címzett verseket és leveleket. Ezekből is válogatok.
0.1. Mindenekelőtt — vagyis a vendégszövegek felsorolása előtt — Mader verseinek
összefoglalását érdemes a nekünk is szóló , A kotnyeles olvasóra" című költeménnyel
A Okal is annak latta (OKAL 1986, 145). Azonban lásd a műfajjal kapcsolatos problémákat: MOLNÁR
2024, 99-148.
Okál röviden megpróbálta összefoglalni példákkal azokat a grammatikai, retorikai és poétikai eszközöket,
amelyekkel Mader a kényvecskéjében operalt (OKAL 1986, 169-175).
Sorrendben a következő — semmikepp sem meglepö - antik szerzőktől találtam szófordulatot, vagy
szöveghelyet (zárójelben jelzem az utalások számát): Ovidius (87), Vergilius (32), Lucanus (12), Statius
(10), Martialis (9), Horatius (8), Propertius (5), Tibullus (4), Lucretius (3), Iuvenalis (2), Plutarkhosz (2).
A kortársak közül: Sabinus (54), Lotichius (7), Eobanus Hessus (3). Érdemes megjegyezni, hogy ennek a
tükrében már nem is annyira meglepő, hogy Filiczki Jánost a kortársai , második Ovidiusnak" nevezték
(MOLNÁR 2024, 11-15). De Mader kötete is azt bizonyítja, hogy Filiczki nem az ovidiusi allúziók nagy
száma miatt nyerte el ezt a címet, hanem a felhasznált anyag költői minősége miatt. Szövegszerűen első
számú forrásként Filiczkinél is Ovidius mutatható ki, de a Maderhez képest ötször akkora költői anyagban
csak nagyjából 120 szöveghelyet tudtam beazonosítani.
42
43
18