Oldal 18 [18]
lyek valamilyen kortárs, vagy klasszikus, bibliai utalást tartalmaznak. Ugyanakkor ez
nem jelenti azt, hogy mindenhol jelezte a reminiszcenciákat. (Ezeknek a feltérképe¬
zése külön kutatást kívánna meg.)
Mader kötete azért fontos művelődéstörténeti emlék, mert egy olyan korabeli gya¬
korlatnak a nyomát fedezhetjük fel benne, amelynek a létezését a gyér szövegemlékek
miatt csak feltételezi a szakma. Ironikus módon épp ez a nyomtatott kötet erősíti meg
a XVI-XVII. században még nagyon is élő kéziratos kultúra elevenségét. Nagyobb,
európai perspektívába helyezve talán nem tűnik annyira érdekesnek, hiszen a kon¬
tinensen átívelő értelmiségi hálózat tagjai levelekkel, versekkel és különféle ajándé¬
kokkal folyamatosan kedveskedtek egymásnak. Azonban annak, hogy ez a gyakorlat
ennyire lokális — ha úgy tetszik provinciális — szinten is működött, nem ismerjük más,
ennyire kézzelfogható magyarországi emlékét. A könyvben szereplő nagyjából 60
cimzett/szerzö, akik a Mader körül rekonstruálható intellektuális hálózatot alkotják,
még Johannes Bocatius köréhez képest is egyfajta vidékiességet mutatnak. Ugyanak¬
kor ez a , falusi" respublica intellectualis pont úgy szerveződött meg, mint Bocatiusé,
vagy akár Justus Lipsiusé, csak kisebb területet fed le. Az elemek egymáshoz fűződő
viszonyából, kapcsolatából kirajzolódó mintázat viszont pontosan ugyanolyan , felül¬
nézetből", mint a területileg és számosságuk szerint is nagy kiterjedésű hálózatoké.
Csakhogy európai hírű tudósok és államférfiak helyett falusi tanítókból, lelkészekből
és helyi potentátokból fűződik össze Mader irodalomközösségi hálózata.
Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy Madernek nem találjuk nyomát az eu¬
rópai egyetemek matrikuláiban, ami ugyan nem jelenti azt, hogy biztosan nem is
járt külföldi tanulmányúton, de a verseskötetben fellelhető személyek köre alapján is
jogosan feltételezhető, hogy a kötet összeállításának az időpontjáig nem tanult kül¬
földön. Ezt a feltételezést pedig meg is erősíti a Simon Jesseniusnak írt versben (no.
29), amit 1587-ben írt, és amiben elpanaszolja, hogy hiába szeretett volna, nem tudott
külföldi, német egyetemeken tanulni (37-38, valamint 65. sor). Ha járt volna, akkor
a címzettek között — a szokásoknak megfelelően — biztosan találnánk egyetemi pro¬
fesszorokat és külföldi diáktársakat is. Ám a Mader-kötetnek épp ez a hiány adja a
különlegességét. Ha Mader külföldön tanult volna, akkor elveszítettük volna ezen
címzettek nagy részét, és egy szokványos, valószínűleg német egyetemi háttérrel bíró
kapcsolati hálót találnánk a könyvben. Azonban a címzettek és szerzők között egyet¬
len olyan sincs, aki ne Irencsén körül — sőt inkább Irencséntől keletre — élt volna. A
legmesszebb, ahova dokumentálhatóan eljutott — Erdély ismeretlen területeit leszá¬
mítva —, a nagyjából 350 kilométernyire fekvő Sárospatak volt.
Ha számszerűsíteni szeretnénk, akkor levelezése alapján Mader értelmiségi háló¬
zatänak az actio radiusát is felvázolhatjuk Irencsénhez viszonyítva:
Trencsén Kisbiróc ~10 km
Trencsén Beckó ~20 km
Trencsén Vágújhely ~25 km
16