Oldal 346 [346]
KISEBB, ESSZÉISZTIKUS TANULMÁNYOK, UTÓSZÓK ÉS RECENZIÓK
A kezdetet az első részben A brálman fia fejezet képviseli, melyben az ifjú
Sziddhártha hátat fordít a szülői háznak, mert a legmagasabb kaszthoz tartozó
nemes ifjút nem elégítik ki a vallási előírásoknak megfelelő, formális gyakorlatok.
Itt az atyai szellem uralkodik, amellyel dacolva Sziddhártha a szamanák szektá¬
jához csatlakozik, ahol is énjétől kíván megszabadulni, de három év után rájön,
hogy az aszkézisben eltöltött időszakban is csak átmenetileg, rövid időre válha¬
tott meg énjétől, nem tudott megszabadulni az élet körforgásától, és mindunta¬
lan visszatért énjéhez. Találkozása Gótamával, a Megvilágosodottal, a Buddhá¬
val, azt a tapasztalatot erősíti meg benne, hogy a bölcsesség nem tanítható.
Buddhában - későbbi önmagában, hisz Buddha azonos Sziddharthával, és csak
az idősíkok kezelésének köszönhetően találkozhat későbbi, , megvilágosodott"
lényével — nem a tanítót tiszteli, hanem az önmaga útját végigjárt, szent embert.
Ezután kerül sor a második ébredésre, amikor is Sziddhártha úgy dönt, hogy
kiéli eddig elfojtott énjét, és átadja magát az érzéki világnak: a szerelemnek és a
gyermekemberek jövedelmező, kereskedő életének. Az érzéki élet kezdetét, tehát
Sziddhártha fejlődésének második stádiumának kezdetét, a Kamalá fejezet je¬
lenti, amelyben Sziddhártha énjét keresve a gyakorlati élet útjára lép: Kamalá, a
szépséges és gazdag kurtizán beavatja a szerelem művészetébe, Kamaszvámi
mellett pedig elsajátítja a kereskedés fortélyait. Lassan azonban az eleinte játék¬
ként és szórakozásként megélt világi élet agyermekemberek között teljesen rabul
ejti Sziddhárthát; végül megcsömörlik ettől az élettől is, és a folyóparton újjá¬
születve megkezdi életútjának harmadik állomását: a révész mellett, a folyópar¬
ton lassan bölccsé és megvilágosodottá válik — olyanná, mint Buddha volt,
amikor fiatalkorában találkozott vele, vagy, mint lélekvezetője, Vászudéva, a
révész.
A két életteret, az ész, az aszkézis, illetve az érzékiség világát a folyó választ¬
ja el és köti össze. Vászudéva — Visnu isten nyolcadik, utolsó előtti inkarnációja
— nevében is hordozza a különböző élettereket vagy én-formákat összekötő
szerepét, mert azt jelenti, hogy ,egyesítő". Ő viszi át a folyón az ifjú szamanát,
amikor a városba megy, és őhozzá is tér vissza Sziddhártha, miután eltelt a vi¬
lági élettel.
Sziddhártha a víztől tanulja meg, hogy az idő nem létezik: a folyó egyidejűleg
van a kezdetnél, a forrásnál és a torkolatnál. A víz nem ismeri a múltat és a jövőt,
csak az örökös jelent: időtlen, tehát örökkévaló. És a víz példázza az élet örökös
körforgást is: hisz a folyó vize páraként a magasba száll, majd esőként aláhull,
forrássá, patakká és újra folyóvá, majd párává stb. változik. A víz jelképezi a le¬
hetséges megvalósulását is: a megvalósulás pillanatában minden változás lehe¬
tősége benne foglaltatik, ezért a kő potenciálisan egyszerre bármi lehet: növény,
állat, ember. Az örökös mozgást összetartó örökös állandóság az élet titka,
+ 344 +