Page 329 [329]
ROBHALDE. EGY MŰVÉSZHÁZASSÁG KUDARCA
található az a kert és az a hatalmas park a műteremlakással, amely ihletet adott
Veraguth roßhaldei udvarhäzänak megrajzolasähoz.
Hesse ebben az időben még nem fest ugyan, de szamos festöbarätja van, es a
Knulp-történetek, valamint a Gertrud után, vagyis a szabadságra született csa¬
vargó és a zeneszerző mint a művészlét két lehetséges variáns-alakjának kidol¬
gozäsa utän - jöllehet a Knulp könyv alakban csak 1915-ben jelenik meg — egy
festőművész házasságának válságtörténetét mutatja be. Mindhárom írás a ma¬
gányos, érzékeny, a hétköznapi polgári világtól elkülönülten élő művész külvi¬
lághoz fűződő viszonyát és sorsát járja körül különböző aspektusokból szemlél¬
ve a kérdést.
Hesse úgy érzi, hogy ezek után a művek után új írói utakat kell keresnie, és az
eddigi tartalmi, valamint formai megoldásokon túl kell lépnie.
Roßhalde cimü regényem hamarosan megjelenik könyv alakban, én azonban csupán
egyfajta lezárását látom benne eddigi költészkedésemnek, amely siralmasabbnak tűnik
fel most nekem, mint valaha, és úgy érzem, vagy végérvényesen összecsomagolok, vagy
pedig valami egészen újat merészelek, amihez vannak már indíttatásaim és sejtelmeim
— írja Hesse 1913 decemberében egy levelében. És valóban: az I. világháborúban
Hesse költői és szépírói munkássága megújhodik. Az első nagyobb lélegzetű írás,
az Emil Sinclair költői álnéven megjelenő és a pszichoanalízis hatását erősen
magán viselő Demian (1919) merőben más utakon jár, mint a korábbi alkotások.
Aztán következnek az expresszionista novellák, mint például a Klingsor utolsó
nyara (1919), a Klein és Wagner (1919), A pillantás a káoszba (1920) című esz¬
székötet, majd 1922-ben a Sziddhártha, Hessének talán legsikerültebben meg¬
komponált írása.
A Roßhalden Hesse 1912. jülius 12-én kezd el dolgozni még Gaienhofenben,
ez év augusztusában Badenweilerben folytatja az írást, majd 1913 januärjä¬
ban fejezi be a Bern melletti SchoBhaldén. Még ez év júliusában és augusztusá¬
ban megjelenik a Velhagen & Klasings Monatshefte folyöiratban, könyv alakban
pedig 1914-ben az S. Fischer Verlagnäl.
Kurt Tucholsky még az önálló könyv megjelenése előtt, 1913-ban elsők közt
méltatja az írást a Schaubühne hasábjain, de Hessével ellentétben már ebben a
műben is megelőlegezi azt az új útkeresést, amelyet az író imént idézett levelében
tervez. A szigorú és sokszor ironikus kritikus ezúttal ráérez azokra az indítta¬
tásokra és sejtésekre, melyektől Hesse művészete megújulását reméli.
Ha elöl, a címlapon nem a Hesse név állna, nem tudnánk, hogy ő írta ezt a könyvet. Ez
nem a mi kedves, jó, öreg Hessénk, ez valaki más. Báb rejlik a lárvában, s hogy miféle
+ 327 +