Oldal 326 [326]
KISEBB, ESSZÉISZTIKUS TANULMÁNYOK, UTÓSZÓK ÉS RECENZIÓK
ellentétes és közös vonások alapján jöhet létre. Zeneszerzőként Kuhn produktív
művész, Muoth, az énekes reproduktív, akit magával ragad Kuhn , démonikus"
zenéje. Közös vonásuk, hogy mindketten az elérhetetlen, a tökéletes és abszolútum
után sóvárognak, s mivel képtelenek elérni azt, elégedetlenek sorsukkal. Muoth
egyszer Werthernek nevezi barátját, és ezzel arra a szerelmi háromszögre utal,
amelybe az ifjú Goethe Sturm und Drang-hőse belekeveredik. Muoth a szerelmi
konfliktusra céloz, jóllehet Werther , riválisa", az eszményképként imádott Lotte
vőlegénye, majd férje tisztes polgárember, igaz Lotte is csupán médiumként szolgál
Werther számára, aki a civilizációtól megcsömörlötten az egyszerű természeti
viszonyok közt választott otthonában, Wahlheimban próbál enyhülést találni
zaklatott szívére. Kuhnt Muothot és Werthert a művész azon vágya kapcsolja ösz¬
sze, hogy mindhárman Istennel, a tökéletes Teremtővel kívánnak eggyé válni.
Paradox módon azonban Muoth, Gertrud férje lesz öngyilkos, nem pedig a nőt
stimuláns médiumként szerető Kuhn, ráadásul egészen más okból, mint Werther.
Kuhn gyermekkorában költő akar lenni, de tizenkét évesen mégis a zene von¬
záskörébe kerül, és végül zeneszerző lesz, és — legalábbis Muoth szerint — zse¬
niális, démoni zenét ír.
Mindenesetre sikereket arat, és befutott művészként ünneplik, ami nem érdekli
különösebben Kuhnt. A végzetes, gyermekkori baleset, a művészi pályaválasztás
— nevezetesen, hogy költő helyett zeneszerző legyen -— alkotásai démonikus jellege
több finom utalást tartalmaz. Lucifer, a bukott angyal, miután kiűzettetik az an¬
gyalok seregéből, a Földre zuhan, és megsántul. Lucifer és Kuhn is kirekesztődik
egy-egy közösségből: Lucifer az angyalokéból, Kuhn az egészséges, hétköznapi
emberekéből. Márpedig a zene a német kultúrában a művészeteken belül különle¬
ges helyet foglal el, legalábbis Schopenhauer óta, aki hatott többek között Friedrich
Nietzschére, Richard Wagnerre, Ihomas Mannra és Hermann Hessére is.
A zene démonikus jellegére a műben Muoth utal, és ő áldozata is lesz a zené¬
nek és házasságának Gertruddal.
Hesse nem kedvelte ezt a regényét, talán épp azért nem, mert látta, hogy a
zene, ez az ambivalens művészet, amely lényegét tekintve a legtisztább, legszel¬
lemibb legegzaktabb, megszólaltatásakor azonban a legérzékibb művészet is,
mekkora veszélyeket rejt magában. Ihomas Mann életművén is végigvonul a
zenei motívum, s a mintegy öt éven át írt, 1947-ben megjelent Doktor Faustusban
a németségnek a II. világháborúba torkolló katasztrófáját és agóniáját épp egy
démonikus zeneszerző, Adrian Leverkühn élettörténetén keresztül mutatja be
(Leverkühn neve ugyancsak a vakmerő életvitelre utal). A zene Hesse majd
minden nagy, későbbi művében is jelentős szerepet játszik, legfőképpen Az üveg¬
gyöngyjátékban, ahol a matematika és meditáció mellett a zene az üveggyöngy¬
játék eszméjének fő támpillére, de Hesse, Mann-nal ellentétben, a zenében
+ 324 +