Page 153 [153]
OCR
THOMAS MANN: DOKTOR FAUSTUS Amiga XIII. fejezettel kapcsolatban Zeitblomnak szerkesztéstechnikai fenntartásai vannak, addig a XXXIV. fejezetben egyszerűen túlteszi magát a problémán: három XXXIV. fejezetet ír: XXXIV., XXXIV. folytatás és XXXIV. vége — mégpedig a XI-XIII. fejezeteknek megfelelő dialektikus elv szerint. Nyilván nem véletlen, hogy épp ez a rész kapta a XXXIV-es számot, ami egyezik a düreri Melencolia mágikus négyzetének fatális összegével. Ez a három fejezet ugyanis az apokalipszisről szól. Az elsőben Leverkühn Apocalipsis cum figuris című művének keletkezését és forrásait taglalja, de már megemlíti Sixtus Kridwisst is, akinek az alakja és a nála rendezett estek konzervatív szellemisége a második XXXIV. fejezetben tágul körré, majd végül a harmadik XXXIV. fejezetben a leverkühni zenemű és a Kridwiss-kör összefüggései mintegy tézis és antitézis szintézisben való kiteljesedéseként és feloldásaként kerülnek párhuzamba egymással. A három rész historikus ideje az I. világháborút követő 1919-es esztendőre, az újrakezdés — folytatás — időszakára esik, ami Zeitblom számára a polgári humanizmus korszakának végét jelenti. Leverkühn 1913-ban, tehát az I. világháború, a németek kudarcba fulladt nagy áttörési kísérlete előtt egy évvel vonul vissza München forgatagából és társasági életéből Pfeiffering oltalmazó magányába. A fokozódó betegség súlyos szenvedésekkel járó időszaka után 1919ben hirtelen euforikus alkotóláz lesz úrrá rajta, bár — a kis hableány hasogató fájdalmaihoz hasonlítható — szenvedései nem csökkennek, sőt a Pokol olajos katlanában fortyogó János vértanú kínjaivá fokozódnak. A betegségnek e felfokozott állapotában születik a düreri ihletettségű, a nürnbergi mester Apocalipsis cum figuris című, tizenöt darabból álló, 1498-ban keletkezett metszetsorozata előtt tisztelgő oratórium. Zeitblom ismételten hangsúlyozza a betegség stimuláló hatását: Nincs-e igazam, amikor azt állítom, hogy a művész depressziós és alkotóan szárnyaló periódusai, betegség és egészség, koránt sincsenek egymástól élesen elválasztva, hanem a betegségben s mintegy annak oltalma alatt az egészség elemei munkálkodnak, a betegség elemei viszont langelmét csiholva äthatnak az egeszsegbe? [...] a genie, a lángelme az életerőnek egy betegségben jártas, betegségből merítő, betegségalkotta s általa alkotó formája." 39 Uo., 431.
