Seite 133 [133]
GONDOLATOK THOMAS MANN SCHOPENHAUER-KÉPÉHEZ
ösztönnek vagy a wagneri szerelmi és halálos mámornak. Itt még hiányoznak a
nietzschei apollóni és dionüszoszi princípiumok, melyek Mann későbbi életmű¬
vében gyakrabban előfordulnak.? Nietzsche kései Wagner-recepciója azonban
fellelhető már a Trisztánban is, mely szerint Wagner zenéje mint jellegzetesen
német jelenség félreérthetetlenül magán viseli a hanyatlás jegyeit: , Hogy mitől
szenvedek, amikor a Zene sorsa miatt szenvedek? Attól, hogy a zenét megfosz¬
tottak világmegdicsőítő, igenlő jellegétől — hogy immár décadence-zene és nem
Dionüszosz sípja..." Még egyértelműbben fogalmaz Nietzsche A Wagner-ügy¬
ben: , Távol áll tőlem, hogy ártalmatlanul nézzem, amikor ez a décadent tönk¬
reteszi az egészségünket! Ember egyáltalán Wagner? Nem inkább betegség?
Mindent beteggé tesz, amit megérint — beteggé tette a zenét.””
25 Például a Halál Velencében (1911) című korai novellában vagy a kései Doktor Faustus (1947)
című regényben.
26 Nietzsche: Ecce homo, 115.
27 Der Fall Wagner, in Friedrich Nietzsche: Werke in sechs Bünden 4, hg. von Karl Schlechta, Mün¬
chen—Wien, Carl Hanser, 1980, 912.
«131 +