Page 109 [109]
NIETZSCHE ÉS A GLOBALIZÁCIÓ
sokrétűségében tipikusan azonos, s mint múlhatatlan típusok mindenütt-jelen¬
valósága változhatatlan értékű és örökegy jelentőségű mozdulatlan alakzat".
A rezignált történetfeletti ember letargikus, és hasonlít arra a dionüszoszi
típusra, amely viszont Hamlettel mutat rokonságot, ahogyan azt Nietzsche
A tragédia születésében a dionüszoszi elragadtatottság állapotának szemlélte¬
tésére kifejti:
E tekintetben a dionüszoszi ember Hamlethez hasonlít: mindketten bepillantottak a
dolgok lényegébe, láttak és megismertek, és a tudás elundorítja őket a cselekvéstől;
mert tetteik a dolgok örök lényegén mit sem változtathatnak, nevetségesnek vagy
szégyenletesnek érzik, amit elvárnak tőlük, azt, hogy a kizökkent világot ismét hely¬
retoljäk.'’
Ezt az undort egyedül a művészet képes olyan képzetekké átalakítani, melyek
elviselhetővé teszik az életet: nevezetesen fennköltté, ami a rettenet művészi
megzaboläzäsa, vagy komikussä, ami a földi let abszurditäsa okozta undortöl
valö müveszi megszabaduläst jelent.
De van egy másfajta undor is, amitől a modern, történeti ember szenved.
A történeti perspektíva ugyanis a történetietlennel és a történetfelettivel szem¬
ben nem a létmomentumot, hanem az örökös mozgást és változást hangsúlyoz¬
za. A mindenféle támasztól megfosztó mindenütt-változást-látás és az ezzel
összefüggő, feldolgozatlan tudásáradat létveszteséget, passzivitást, rezignációt
és undort eredményez:
Gondoljuk csak el a legszélsőségesebb példát, egy olyan embert, akiből teljességgel
hiányzik a felejtés ereje, aki így arra ítéltetnék, hogy mindenütt keletkezést és alakulást
(WerdenjJ lásson: ez az ember nem hisz többé tulajdon létében, nem hisz önmagá¬
ban, mindent eliramló pontokká lát szertefolyni, s maga is belevész az alakulásoknak
[Werden] ebbe az özönebe.'®
Az egészséges élet számára szükséges tehát e három perspektíva harmóniája:
az ösztönös és tudattalan cselekvés és feledni tudás, az elmúltnak tudatos meg¬
fejtése és értelmezése az élet haszna szempontjából, illetve a művészet és vallás
magasabb egysége, ami elviselhetőbbé teszi a földi létet. A történeti perspektíva
három - a hírnévre törő monumentális, a meglévő értékeket konzerváló antik¬
várius és a kritikai — fajtának magyarázatára itt nem térünk ki, az azonban
4 Uo., 104.
15 Friedrich Nietzsche: A tragédia születése, ford. Kertész Imre, Budapest, Európa, 1986, 66.
16 Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról, 98.
+ 107 +