Oldal 100 [100]
IRODALOM — KULTÚRA
Nietzsche ebben a kis könyvben, miként egész életművében is, elsősorban a
pszichológiai boncolgatás és a kritika módszerét alkalmazza — nevezhetnénk
akár dekonstruálásnak is -, és célja, hogy eközben túllépjen minden zavaró ha¬
táson. Paradox módon épp a korán elhunyt evangélikus lelkész apától örökölt
betegség — legalábbis Nietzsche szerint —, a napokon át tartó, elviselhetetlen
migrén, a megvakulással fenyegető és kínzó szemfájással járó rövidlátás stb.
nyitja fel az én-elbeszélő szemét, hogy új perspektívákat teremtsen, vagyis hogy
átállítsa a régi perspektívákat, és minderre kizárólag az ént, nevezetesen Nietz¬
schét, jogosítja fel.
A MEGFESZÍTETT És DIONÜSZOSZ
Mielőtt az egész életművet figyelembe véve megkísérlem felvázolni az önösséget
(Selbst) zavaró és romboló tényezőket, szeretném felidézni az alcímben feltett
kérdésre reflektáló feleletet, ami maga is kérdés, és ami lezárja a könyv , Miért
vagyok én sors" című, utolsó, 9. fejezetét, valamint az egész szövegkorpuszt:
»Megértettek? — Dionüszoszt a Megfeszítettel szemben..."
s Ecce homo: íme az ember." Ezek Pilátus, a jeruzsálemi helytartó szavai, aki
Jézust ártatlannak találja ugyan, és megpróbálja megmenteni, de a főpapok és a
tömeg unszolására végül enged a nyomásnak, és mivel a zsidók a pászka ünne¬
pére hivatkozva nem emelhetnek kezet Jézusra, Pilátusnak kell kivégeztetnie.
A töviskoronával megcsúfolt embert - Isten fiát — tehát keresztre feszítik — sor¬
sa beteljesedik. Az Ecce homo utolsó szava — az eredetiben —: Gekreuzigten (a
der Gekreuzigte accusativusban áll a gegen prepozíció vonzata miatt), majd ezután
három pont következik. Nietzsche köztudottan a jellegzetesen egyéni közpon¬
tozás nagymestere: a három ponttal végződő szöveg nyitva hagyja a kérdést,
továbbgondolkodásra sarkall, egyúttal sejteti is a — tervezett — folytatást, vagy¬
is a bevezetőben, az Ecce homóban meghirdetett, a Minden érték átértékelésében
kifejtendő, új értékekről szóló, nagy gondolatokat, amelyek letéteményese Dio¬
nüszosz. A szöveg végén harmadszor feltett kérdés, , Megértettek?", ugyancsak
bizonytalanságban hagyja a befogadót többek között Dionüszosz és Jézus meg¬
különböztetését és párhuzamba állítását illetően — tehát az idegen származású
görög istenség és az emberré lett keresztény isten között. A tragédia születésében
(1872) Nietzsche azt az álláspontot képviseli, miszerint Dionüszosz Indiából
származik, ugyanakkor elhatárolja magát a németségtől, és önmagát — egy csa¬
ládi legenda nyomán tévesen - lengyel nemesek leszármazottjának vallja, sőt az
? Jn 19,5.
+ 98 +