Page 72 [72]
E. T. A. HOFFMANN: AZ ÖRDÖG BAJITALA
Medardus barát megkísértése, avagy egy tudathasadásos őrült
szexuálpatológiai kicsapongásai a szent és a profán harcának tükrében
A német romantika egyik jellemzője, hogy a Siècle des Lumières, a fények évszä¬
zada, a felvilágosodás nagy korszaka végén az észbe, a kognitív megismerésbe, a
tudományok egyeduralmába vetett hittel szemben elkezdi kutatni a természet
— az emberi természet - árnyoldalait, az úgynevezett NacAhtseitét, ahogyan a
romantikus természettudós, Gotthilf Heinrich Schubert nevezte, vagyis a ter¬
mészet , éjszakai oldalát", a lélek árnyoldalait. Száz évvel megelőzve a tudományos
lélektan vizsgálatait feltárja, vagy legalábbis igyekszik feltárni a szellem és a lélek,
a modern természettudományokban és irodalomban addig nemigen bolygatott
régióit. Igazolja, hogy a személyiség sokkal bonyolultabb, mintsem a felvilágo¬
sodás optimista tudományszemlélete feltételezte, mert a tudat alatt hatalmas és
ismeretlen, sötét és veszedelmes, felderítetlen területek rejlenek. A kiszámítha¬
tó és logikus eseményeket sokszor felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan erők
zavarják meg, melyek vagy sorsszerűnek vagy véletlenszerűnek tűnnek (Hoffmann
regényében is szerepet játszik az antik tragédiák egyik anyagául szolgáló Oidi¬
pusz-legendakör, melyben a távoli ősök által elkövetett, nemzedékeken át örök¬
lődő, , sorsszerű" bűnök terhét az utódok végtelen sorának kell viselnie, és melyek
elől nem menekülhetnek). A magasabb vagy mélyebb sorszerű hatalmak mecha¬
nizmusát sokszor az ember természete mélyén rejlő , tudatalatti erők" irányítják
és mozgatják: a vad — nemi — ösztönök, az animälis magnetizmus jelenségei: a
telepátia, a jövőbe látás, a hipnózis, illetve az emberi lélek beteges működése:
lelki megrázkódtatások, melyek következménye a melankóliától az őrületig ter¬
jedő betegség, vagy a skizofrénia, a tudathasadásos, megkettőzött/megsokszo¬
rozódott én, ami a német romantikában elsősorban Hoffmann-nál a hasonmás
(Doppellt]gänger) alakjäban jelenik meg.
A lelek ärnyoldalainak korabeli irodalmi feldolgozäsa fökent az ügynevezett
„remromantika” (Schaeuerromantik) alkotäsaiban jut kifejezesre, ami a korszak
olyan kiválóságait ihlette meg, mint például Ludwig Tiecket, a jénai vagy korai
romantika jeles képviselőjét, a , romantika királyát" Heinrich von Kleistot,
Adelbert von Chamissót vagy Joseph Freiherr von Eichendorffot.
+70 +