Page 71 [71]
HEINRICH VON KLEIST VILÁGA, AVAGY A TUDAT ZSÁKUTCÁJA
a hatalmat. A városban kísértő rémségek már ekkor és itt előrevetítik ahamarosan
ugyancsak a városban bekövetkező katasztrófát, melyet az egyházi instancia által
kiváltott, szörnyeteggé aljasuk csőcselék teljesít be, mintegy a korábbi természeti
törvények beavatkozására válaszolva. Ezúttal is a természeti törvények ítélkeznek
az emberiek felett, csakhogy most az emberi instancia beavatkozásával szabadul¬
nak el olyan állatias-gyilkos ösztönök, melyek erősebbnek bizonyulnak a termé¬
szeti katasztrófa által felborított szociális rend fölött törvényt ülő természetes
ítéleten. A hálaadó istentiszteletre egybesereglett áhítatos nyáj egy félreértéssorozat
következtében, no meg a kanonok által feltüzelve és egy foltozóvarga által magával
ragadva sátáni, gyilkos hordává alakul át, és lemészárolja don Fernando sógornő¬
jét, Josefát és Jeronimót, végül tévedésből Philipp helyett Juant, don Fernando fiát.
A történet ugyanolyan látszatbékességgel és renddel végződik, amilyennel
elkezdődött: , Don Fernando és dofjia Elvira később nevelt fiukká fogadták a kis
idegent, és ha összehasonlította Philippet Juannal, s azt is, hogy miképpen jutott
e két gyermekhez, don Fernando szinte úgy érezte, örülnie kell."
Bár Philipp, a , kis idegen", a természetes szerelem gyümölcse életben marad,
és valamiféle halovány folytonosságot képviselhet az isteni-abszolút igazság és
humanitás szellemében, a történet végkicsengése ugyancsak pesszimista: a vég¬
sőkig megkínzott szerelmesek egy pillanatra képzelhették ugyan a szeretet, a
szellem és az emberiesség diadalát, de csak azért, hogy annál kíméletlenebbül
megcsúfoltassanak és megsemmisüljenek.
Kleist világában a béke, a nyugalom, a civilizált emberi társadalom egyensúlya
igencsak veszélyeztetett és felszínes — akárcsak az emberi megismerés. Az álta¬
lános életérzés az idegenség. Idegenek vagyunk a földön, hisz" nem ismerhetjük
ki magunkat rajta. Idegenek vagyunk, miként a Chilébe sodródott spanyol házi¬
tanító, a kis Juan, don Fernando és Elvira gyermeke, akit Josefa idegenként szop¬
tat meg, és idegen marad a befogadott árva, Philipp is don Fernando és Elvira
számára. Ez az idegenség nem egy bizonyos álközösséget rejt, hanem egy általá¬
nos, emberi közösségből való kitaszítottságot jelent, az emberi együttlét általános
érvényű mintájaként értelmezhető. Az ártatlan és őszinte szerelem megtörik az
intézményesített törvényeken, és eleve pusztulásra ítéltetett. A természet reha¬
bilitációja is ámítás csupán, az igazi, szeszélyes, kiismerhetetlen természet, mely
a felszínen úszó jéghegy csúcsa alatt rejtőzködik hatalmasan, erősebbnek bizonyul
minden racionális és pozitív irracionális-emocionális erőnél.
7 Uo., 600.
+69 +