Oldal 49 [49]
, A SZERETET SEMMI MÁS, MINT A LEGMAGASABB
TERMESZETPOEZIS”
Novalis szeretetfelfogasa a regények regényében, a Heinrich von Ofterdingen
című regénytöredékben
——o—
A romantizálás semmi más, mint minőségi hatványozás.
Novalis
Novalis 1799 utolsó heteiben és 1800 első hónapjaiban írja meg Heinrich von
Ofterdingen című romantikus fejlődésregénye első részét alig négy hónap alatt,
miközben elkészül a Himnuszok az éjszakához két változata, számos részletes
technológiai beszámoló, több magán- és hivatalos utat tesz, és felkészül egy
nagyobb szászországi geológiai kutatóútra. A regényt Novalis tudatosan Goethe
Wilhelm Meister tanulóévei (1795/1796) egyik korai ellenreakciójának szánja,
ugyanolyan méretben, ugyanolyan tipográfiával akarja kiadni ugyanannál a
kiadónál, a berlini Unger Verlagnál, mint ahogyan és ahol Goethe művelődésre¬
génye megjelent. Végül is a regény első és egyetlen teljesen befejezett része a
költő halála után, 1802 januárjában lát napvilágot Friedrich Schlegel közvetíté¬
sével, Ludwig Tieck utószavával, Schleiermacher kiadójánál, Georg Andreas
Reimernél. Ennek kézirata nem maradt fenn.
Novalis, Goethe regényével ellentétben, a romantikus művész fejlődésregényét
akarja megalkotni, a regények regényét, a végtelen és nyitott, tökéletes roman¬
tikus műformát.
A korai romantika kedvelt formája a fragmentum, a töredék, amely megfelel
a Friedrich Schlegel altal a hires 116. Athendum-toredékben, a korai romantika
manifesztumában megfogalmazott poétikai elvárásoknak, miszerint a roman¬
tikus poézis progresszív univerzális poézis, mely állandó mozgásban (Werden)
van, befejezett soha nem lehet, mert a végtelent képtelen véges formában, teljes¬
ségében megragadni. Ezért paradox módon a befejezetlen, töredékes forma
tudja azt töredékességében leginkább érzékeltetni.
Az Ofterdingen-regény a szerző szándékát tekintve nem töredéknek készült,
hanem egy, az úgynevezett valóságos földi szférából (Dasein) kiinduló, a transz¬
cendenciában (Sein) folytatódó, egyre magasabb szinten ismétlődő cselekmény¬
sorozatban különböző alakokban fellépő protagonisták fejlődéstörténetét mutatta
volna be, melynek középpontjában Heinrich, a romantikus költő prototípusa áll.
+ A7 +