mivel rabul ejti a peep show-hoz hasonló, meztelenre vetkőző erdei asszony föl¬
döntúli szépsége, örökre eljegyzi magát a hideg, az ércek és a kő világának élet¬
telen és szeretet nélküli, anorganikus birodalmával. Az asszony egy mágikus
táblát nyújt a fiú felé e szavakkal: , Vedd az én emlékezetemre."" Ez Jézus szava¬
inak pandantja, melyeket az utolsó vacsorakor mond tanítványainak: , És vette
a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely
tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." (Lk. 22,19)
Christian hiába menekül ebből az őrült álomból, a sötét, szédítő magasságból
a napsütötte síkvidékre, ahol a hegy déli lejtőjén lévő jámbor kis faluban új életet
akar kezdeni. Már a nászéjszakán ezekkel a szavakkal vigasztalja bájos feleségét:
s Nem, te nem az a kép vagy, amely egykoron elkápráztatott álmomban, és ame¬
lyet egészen elfeledni soha nem tudok, de azért boldog vagyok melletted, és
üdvözültnek erzem magam a karodban.”' Christian, kinek alázatát és gyermeki
kedélyét betemette a vadság, mohóság és gőg, a keresztény értékrenddel ellenté¬
tes nézetet vall: az eleven, organikus természetet hajdani, pompás kővilágok
holttestének tartja. Az őrületbe kergetett férfi az örökkévalót keresi, melyet a
hegy sötét gyomrában, az anorganikus kő- és ércbirodalomban vél megtalálni.
Tieck elbeszélésében, mely a rémromantika jellegzetes példája, a keresztény
szellemben nevelkedett főhőst — már a neve is erre utal! — elragadják a természet
sötét és hatalmas erői: az emberi természet és a hatalmas makrokozmikus ter¬
mészet mélységei, melyeket az ember hiába igyekszik megfékezni vagy leigázni.
Christian jámbor apja is csupán a természet apró darabját — kertecskéjét — tud¬
ja uralni és művelni. Ő azonban tisztában van saját emberi korlátaival, és nem
feszegeti azokat, nem akarja átszakítani őket, míg Christian kitör a hétköznapi
élet megszokott kerékvágásából, ám a roppant és rettenetes természeten már
képtelen úrrá lenni, ezért szükségszerűen a démoni áldozatává válik.