Page 39 [39]
OCR
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI fogja." Lotte ugyan pihentető útra gondol, mivel azonban Werther szívét végesföldi boldogság nem elégítheti ki, Lotte a férfi szemszögéből nézve az első könyv végi búcsúzáshoz hasonlóan másodszor is öngyilkosságra szólítja fel. És végül Lotte az, aki a halálos fegyvert leveszi a falról, és átadja Werther inasának. Lotte konkrétan hozzásegíti tehát Werthert a , megváltáshoz", miközben reszket, mert sejti, miféle útra készül barátja. Werther egy cédulát küld inasával Alberthez, melyben ezt kéri: , Volna szíves egy tervezett utamra kölcsönadni a pisztolyait?”°? A kérés az első pandant-helyre utal. Albert ezúttal még érzéketlenebbül reagál, mint akkor: postáját olvassa, és Lottét kéri meg, teljesítse Werther kérését, és mellékesen jó utat kíván. Werther Lotténél tett utolsó előtti látogatásakor a nő megtiltja neki, hogy karácsony előtt még egyszer betoppanjon hozzá ilyen váratlanul, és megígéri, hogy akkor Werther is kap ajándékot: gyertyát és még valamit. A gyertya apotropeikus és szimbolikus jelentése Krisztusra mint az igazságosság napjára és a világ fényességére, valamint Krisztus születésére utal, de emlékeztet a halotti gyertyára is, ami túlmutat a halálon, és felidézi a halál utáni üdvösséget. Lotte kilátásba helyezett karácsonyi ajándéka további indíték az öngyilkosságra, amelyet újra a szeretett asszony kezdeményez. Werther utolsó szavai igazolják, hogy a halált, szakrális utalással Krisztus szavaira a Gecsemáné kertben, " Lotte közvetítésével és mintegy Lotte végső intencióját követve elfogadja: ,nem borzadok megragadni a hideg, borzalmas poharat, amelyből a halál szédületét kell innom. Te nyújtottad nekem [...]."" Werther közvetlenül az öngyilkosság előtt megpillantja a Göncöl-szekeret (Wagen), , a legszebb csillagképet valamennyi közt", ? és ezzel még egyszer hangsúlyozza az utazást. Szemben az első könyv derűsnek tűnő zsánerképével, amelyen az eltört kocsikerekek az akkoriban elfogadott, korlátozott életet dicsőítik, itt az örök, égi csillagkép közvetlenül a végső nagy út megkezdése előtt kvázijárműként jelenik meg, amely ama másik világba (,in jene Welt") ragadja el Werthert. Pontosan éjjel tizenkét órakor lövi fejbe magát, tehát a sötét éj — és a nappal — mély-, illetve fordulópontján, és déli tizenkét órakor hal meg, a fényes nap, a nappal és az éjszaka csúcsán, illetve küszöbén. A szöveg intenciói — Werther szemszögéből - a transzcendenciába vetett görcsös reménykedésre utalnak, míg a kéziratok közreadójának tárgyilagos tudósítása csupán a vándorút folytatására hívja fel a figyelmet. 88 Goethe: Werther szerelme és halála, 109. 89 Uo., 124. °° Jn18,11. 91 Goethe: Werther szerelme és halála, 129. 92 Uo. + 37 +
