Page 39 [39]
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI
fogja." Lotte ugyan pihentető útra gondol, mivel azonban Werther szívét véges¬
földi boldogság nem elégítheti ki, Lotte a férfi szemszögéből nézve az első könyv
végi búcsúzáshoz hasonlóan másodszor is öngyilkosságra szólítja fel. És végül
Lotte az, aki a halálos fegyvert leveszi a falról, és átadja Werther inasának. Lotte
konkrétan hozzásegíti tehát Werthert a , megváltáshoz", miközben reszket, mert
sejti, miféle útra készül barátja. Werther egy cédulát küld inasával Alberthez,
melyben ezt kéri: , Volna szíves egy tervezett utamra kölcsönadni a pisztolyait?”°?
A kérés az első pandant-helyre utal. Albert ezúttal még érzéketlenebbül reagál,
mint akkor: postáját olvassa, és Lottét kéri meg, teljesítse Werther kérését, és
mellékesen jó utat kíván.
Werther Lotténél tett utolsó előtti látogatásakor a nő megtiltja neki, hogy
karácsony előtt még egyszer betoppanjon hozzá ilyen váratlanul, és megígéri,
hogy akkor Werther is kap ajándékot: gyertyát és még valamit. A gyertya
apotropeikus és szimbolikus jelentése Krisztusra mint az igazságosság napjára
és a világ fényességére, valamint Krisztus születésére utal, de emlékeztet a ha¬
lotti gyertyára is, ami túlmutat a halálon, és felidézi a halál utáni üdvösséget.
Lotte kilátásba helyezett karácsonyi ajándéka további indíték az öngyilkosságra,
amelyet újra a szeretett asszony kezdeményez. Werther utolsó szavai igazolják,
hogy a halált, szakrális utalással Krisztus szavaira a Gecsemáné kertben, " Lotte
közvetítésével és mintegy Lotte végső intencióját követve elfogadja: ,nem bor¬
zadok megragadni a hideg, borzalmas poharat, amelyből a halál szédületét kell
innom. Te nyújtottad nekem [...].""
Werther közvetlenül az öngyilkosság előtt megpillantja a Göncöl-szekeret
(Wagen), , a legszebb csillagképet valamennyi közt", ? és ezzel még egyszer hang¬
súlyozza az utazást. Szemben az első könyv derűsnek tűnő zsánerképével, ame¬
lyen az eltört kocsikerekek az akkoriban elfogadott, korlátozott életet dicsőítik,
itt az örök, égi csillagkép közvetlenül a végső nagy út megkezdése előtt kvázi¬
járműként jelenik meg, amely ama másik világba (,in jene Welt") ragadja el
Werthert. Pontosan éjjel tizenkét órakor lövi fejbe magát, tehát a sötét éj — és a
nappal — mély-, illetve fordulópontján, és déli tizenkét órakor hal meg, a fényes
nap, a nappal és az éjszaka csúcsán, illetve küszöbén. A szöveg intenciói — Werther
szemszögéből - a transzcendenciába vetett görcsös reménykedésre utalnak, míg
a kéziratok közreadójának tárgyilagos tudósítása csupán a vándorút folytatására
hívja fel a figyelmet.
88 Goethe: Werther szerelme és halála, 109.
89 Uo., 124.
°° Jn18,11.
91 Goethe: Werther szerelme és halála, 129.
92 Uo.
+ 37 +