Seite 37 [37]
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI
anyja gyülölt värosäböl elutazik egy mäsik värosba, amelynek közeleben felfedez
egy paradicsomi videket. De mär ekkor kacerkodik a vegsö utazässal. A szep¬
tember 3-i rövid level egyetlen panasz: „El innen! Köszönöm, Wilhelm, hogy
megerősítetted ingatag elhatározásomat. [...] El innen. Lotte megint a városban
van egy barátnőjénél. És Albert [...] és [...] el innen!" Néhány hónappal az ud¬
varnál töltött szolgálat után, a C. grófnál tett megalázó látogatást követően
Werther arról panaszkodik, hogy meghívta a gróf, akinek megtetszett Werther
jelleme, Werther azonban kénytelen váratlanul félbeszakítani látogatását a kor¬
látolt nemesi társaság miatt. Március 15-i levelét a következő szavakkal kezdi:
s Borzasztó esetem volt, ami még elkerget innen."" A következő, március 16-i
tudósítás azzal kezdődik, hogy Werther megerősíti menekülési szándékát: , Min¬
den üldöz"," és a nemes paripák példázatával végződik, amelyek feltépik az
erüket, hogy megnyugodjanak: , Sokszor én is így érzem magam, szeretném
megnyitni az eremet, hogy hozzájussak az örök szabadsághoz."" A haldokló
Werthernek teljesítik is ezt az orvosi szempontból immár fölösleges, motivikus
szempontból azonban fontos, ismétlődő kívánságát. Március 24-én úgy tűnik,
elhatározása szilárd, hogy hátat fordít az udvari szolgálatnak: , Sehogy sem volt
már maradásom"," és a május 5-i levél a következő szavakkal kezdődik: , Holnap
utazom innen." Alig tölt két szűk hetet """ herceg vadäszkastelyäban, märis
kívánkozik tovább: , Egy hétig még itt maradok, és aztán megint nekivágok a
bolyongásnak."" A német herumziehen (bolyong) ige és az irre (bolyongás, té¬
velygés) Werther , utazásának" céltalanságára és Odüsszeusz bolyongására
(Irrfahrt) utal. Az ezt követő rövidke levél — a regény legrövidebb levele — csak
egy felkiáltásból és kérdésből áll, és az utazás motívumát általánossá tágítja:
s Persze hogy csak vándor vagyok, zarándok e földön! Ti talán többek vagytok?"??
Ez a felkiáltás, a bolyongást, a céltalan utazást összekapcsolja a zarándok Werther
szülővárosába tett útjával. A szülőváros, a haza szent helyszíne mellett távoli
célként már ott lebeg a halál mint a nyugalom és boldogság örök hona. A no¬
vember 30-i levélben keserű-kétségbeesett könyörgéssel fohászkodik az ismeret¬
len és hallgatag atyaistenhez: , Atyám! ne haragudj, hogy abbahagytam vándor¬
utamat." A második könyv második részében az utazás a halállal összefüggésben
75 Goethe: Werther szerelme és halála, 60.
76 Uo., 73.
77 Uo., 75.
78 Uo., 76.
79 Uo., 76—77.
80 Uo., 77.
51 Uo., 80.
8 Uo.
83 Uo., 97.