Seite 36 [36]
IRODALOM — KULTÚRA
WERTHER HALÁLA"
Ahhoz, hogy szövegközpontú vizsgálat alapján megmagyarázzuk Werther ha¬
lálát, tisztáznunk kell néhány szövegrészt, melyek segítenek az alaposabb meg¬
értésben. Véleményünk szerint az egész regény az állandó mozgás, levés (Werden)
és lét (Sein) dialektikájára épül, és visszafelé irányuló mozgás jellemzi, ami
azonban Goethének a teremtésről alkotott felfogása szerint egyúttal felfelé irá¬
nyuló mozgás is. Werther története egy utazás története, egy érzékeny Sturm
und Drang-hős menekülésének a története, aki az Egészre vágyik, miközben
kétségbeesésében felemészti a , halálos betegség", és aki öngyilkosságát a nyug¬
hatatlan Isten-fiú meneküléseként éli meg — vissza az Isten-atyához.
Mint a tanulmány elején már jeleztük, a cím is utal az utazás, az úton levés
mozzanatára, és a történet „eltävolodässal” (Sich-Entfernen) kezdödik. Werther,
"7 Werther halála, illetve az öngyilkosság dátuma talányt jelent a szakirodalom számára. Müller¬
Salget említ néhány felfogást Werther halálát illetően. Többek között Herbert Schöfflerre hivat¬
kozik, aki ,a regényt túlságosan egyoldalúan Krisztus szenvedésútjával hozza összefüggésbe".
(Müller-Salget: Zur Struktur von Goethes Werther, 328.) Müller-Salget elismeri ugyan, hogy
Werther halálának időpontja kapcsolatban állhat Krisztus születésével, és a lövés, illetve a halál
szimbolikus időpontját sem hagyja figyelmen kívül, végül a következő megállapításra jut: , Ha
Goethe ennek ellenére mégis a december 23-át választotta a halál dátumául, nyilván azért tette,
mert ez számtalan asszociációra ad lehetőséget." (Uo.) Ez igaz ugyan, mégsem elfogadható ma¬
gyarázat. Koopmann a Werther-regényt irodalomszociológiai és művelődéstörténeti szempont¬
ból vizsgálja. Miután nyolc pontban röviden taglalja Werther világfájdalmát — 1. a szakadékot a
valóság és az eszmei szféra között, illetve azt, hogy Werther képtelen ezt a szakadékot áthidalni;
2. ezt a szakadékot mint a pubertás idején még normális akadályt; 3. a vallási értelemmel való
világmagyarázat elvesztését egy istentől megfosztott világban; 4. a szentimentalizmus csak¬
érzelem-létét; 5. saját, végtelenségig fokozott világtudatát mint a Sturm und Drang Tantalusz¬
érzését; 6. az újabb melankóliakutatás által felfedezett rajongó típusú embert; 7. a kor politikai
viszonyaival való elégedetlenséget a politikai értelmezés tükrében; 8. a metafizikai nyugtalan¬
ságot mint a modern ember alapvető helyzetét; illetve a véges és végtelen ellentétének megtes¬
tesülését, melynek következménye az üres, szétmorzsolódott bensőségesség (Innerlichkeit) mint
a korszak — különösen a romantika — látható jele (a romantikában a világfájdalom negatív teo¬
lógiaként jelenik meg) — Koopmann Werther öngyilkosságát önizoláltsággal (magánnyal) ma¬
gyarázza. Koopmann meglátása szerint , Werther nem képes szocializálódni, nem metafizikai
hajléktalanság a sorsa [...], hanem a társadalmi elszigeteltség". Werther önmagára van ítélve,
nem a társadalom taszítja ki, hanem ő vonul vissza a magányba. Werther halálára Koopmann
mindenesetre kevéssé meggyőzően optimista kicsengésű magyarázatot ad; úgy véli, Werther
legalább a halálban visszatér az emberekhez, mert a tiszttartó és fiai felveszik családi körükbe.
(Koopmann: Warum bringt sich Werther um?, 47.)
A legmeggyőzőbb magyarázattal azonban Korff szolgál, aki Werther halálát a szabadság folya¬
matának utolsó aktusaként értelmezi, amit az egész Sturm und Drang-korszak jellegzetességének
tart. Ebben az értelemben a szerelem a halál előzménye, ami , az individuális egyesülését jelenti a
világlélekkel". (Korff: Geist der Goethezeit, 293.) Korff Isten fiának tekinti Werthert, aki számára
a halál a világ börtönéből szabadult lélek visszatérését jelenti Isten végtelenségének ölébe. De
vajon miért épp december 23-án hal meg Werther? Azért, hogy december 24-én — mint Jézus
Krisztus, Isten egyszülött fia — újra megszülethessen...
+ 34 +