Page 34 [34]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA az úgynevezett normális ember szemével nézve kivétel nélkül elbuknak. Ezt példázzák a már említett, öngyilkossággal, gyilkossággal vagy őrülettel végződő szerelmi történetek, melyek Werther sorsát hivatottak hangsúlyozni. Ez a boldogság csak a tudattal nem rendelkező vagy a tudaton túli lénynek adatik meg: , Úristen! azt rendelted az ember sorsául, hogy ne legyen boldog, csak míg nem jön meg, és csak ha már megint elment az esze!""! — kiált fel Werther elgyötörten, amikor találkozik a tiszttartó, Lotte apjának egykori írnokával, aki beleőrült Lotte iránt érzett, beteljesületlen szerelmébe. Az abszolút, mérték nélküli boldogságra törekvő teremtményben szükségszerűen megbomlik érzelem és értelem egyensúlya, és az emberi gátjait átszakítja az őrjöngő szenvedély: , A természet nem talál kivezető utat az összekuszált és ellentmondó erők labirintusából, és az embernek meg kell halnia.””? Werther tehát a boldog nyugalom, az egyszerű és naiv nép vagy Homérosz patriarchális eszméjének egyébiránt egyáltalán nem tartós állapota és az örökös vándorlás, az embernek azon vágya között ingadozik, mely , új felfedezésekre, csatangolásra űzi", és közben egyre inkább a halál felé sodródik, amelyet a második könyv híres csókjelenete után — ahol , egyesül" Lottéval — az életben tett bolyongásai szándékos megszakításának és az örök Atyához való visszatérésnek tekint. A csókot Werther az örök szerelem zálogaként fogja fel: Lotte ebben az életben Alberté lehet ugyan, a halál után azonban a szeretett nő örökre az övé: „le ettől a pillanattól kezdve az enyém vagy! enyém, ó, Lotte! Előremegyek! Atyámhoz megyek, Atyádhoz - neki fogok mindent elpanaszolni, és 6 megvigasztal, míg majd megjössz te is, és eléd röpülök, és megragadlak, és örök ölelésben melletted maradok a Végtelen színe előtt.""? A REGENY SZERKEZETENEK VAZLATA Az úton levés, az otthon és a haza keresése, a hányattatás és a megnyugvás — röviden az , Innerlichkeit" — dialektikája a regény belső szerkezetében is világosan nyomon követhető. A haza mint a nyugalom és lét (Sein) toposza háromszor is megjelenik olyan ismétlődő motívumokban, mint az apa korai elvesztése, az örök Atyához való visszatérés reménye, a hárs, a tudattalan állapotban élő ember boldogsága vagy a tudaton túli örök boldogság keresése: először a szülőváros (Geburtsstadt), 71 Goethe: Werther szerelme és halála, 96. 72 Uo., 54. 73 Uo., 124. + 32 +
