Page 34 [34]
IRODALOM — KULTÚRA
az úgynevezett normális ember szemével nézve kivétel nélkül elbuknak. Ezt
példázzák a már említett, öngyilkossággal, gyilkossággal vagy őrülettel végződő
szerelmi történetek, melyek Werther sorsát hivatottak hangsúlyozni. Ez a bol¬
dogság csak a tudattal nem rendelkező vagy a tudaton túli lénynek adatik meg:
, Úristen! azt rendelted az ember sorsául, hogy ne legyen boldog, csak míg nem
jön meg, és csak ha már megint elment az esze!""! — kiált fel Werther elgyötörten,
amikor találkozik a tiszttartó, Lotte apjának egykori írnokával, aki beleőrült
Lotte iránt érzett, beteljesületlen szerelmébe. Az abszolút, mérték nélküli bol¬
dogságra törekvő teremtményben szükségszerűen megbomlik érzelem és értelem
egyensúlya, és az emberi gátjait átszakítja az őrjöngő szenvedély: , A természet
nem talál kivezető utat az összekuszált és ellentmondó erők labirintusából, és
az embernek meg kell halnia.””?
Werther tehát a boldog nyugalom, az egyszerű és naiv nép vagy Homérosz
patriarchális eszméjének egyébiránt egyáltalán nem tartós állapota és az örökös
vándorlás, az embernek azon vágya között ingadozik, mely , új felfedezésekre,
csatangolásra űzi", és közben egyre inkább a halál felé sodródik, amelyet a má¬
sodik könyv híres csókjelenete után — ahol , egyesül" Lottéval — az életben tett
bolyongásai szándékos megszakításának és az örök Atyához való visszatérésnek
tekint. A csókot Werther az örök szerelem zálogaként fogja fel: Lotte ebben az
életben Alberté lehet ugyan, a halál után azonban a szeretett nő örökre az övé:
„le ettől a pillanattól kezdve az enyém vagy! enyém, ó, Lotte! Előremegyek!
Atyámhoz megyek, Atyádhoz - neki fogok mindent elpanaszolni, és 6 megvi¬
gasztal, míg majd megjössz te is, és eléd röpülök, és megragadlak, és örök öle¬
lésben melletted maradok a Végtelen színe előtt.""?
A REGENY SZERKEZETENEK VAZLATA
Az úton levés, az otthon és a haza keresése, a hányattatás és a megnyugvás —
röviden az , Innerlichkeit" — dialektikája a regény belső szerkezetében is világo¬
san nyomon követhető.
A haza mint a nyugalom és lét (Sein) toposza háromszor is megjelenik olyan
ismétlődő motívumokban, mint az apa korai elvesztése, az örök Atyához való
visszatérés reménye, a hárs, a tudattalan állapotban élő ember boldogsága vagy
a tudaton túli örök boldogság keresése: először a szülőváros (Geburtsstadt),
71 Goethe: Werther szerelme és halála, 96.
72 Uo., 54.
73 Uo., 124.
+ 32 +