Oldal 32 [32]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA igazodik, mert: , Csak a természet gazdagsága végtelen, csak ő képzi a nagy művészt." Mintha megfeledkezne arról, hogy a természet meglehetősen ellentétes alakokban tűnik fel számára, és ezúttal a nyiladozó tavasz szelíd, háziasított, megművelt, denaturált természetét dicséri. Majd ezután különös megjegyzés következik, ami ellentmond a korlátozott élet iránti csöndes rajongásnak. Werther kerülni óhajt minden szabályt, mert: , A szabály csak korlätoz /schränkt ein], lenyesi a buja kacsokat stb."? És ekkor szinte észrevétlenül, keserűen panaszkodni kezd, amiért oly ritkán tör elő a zseni folyama, és ezt az igaz szerelem példázatával szemlélteti, ami felemészti a szerető minden erejét, aki mindenestől átadja magát a szerelemnek -— ellentétben a polgári és szabályozott, vagyis korlátozott szerelemmel. A levél szerkezete jól mutatja a nyugalom és nyughatatlanság, a börtönlétbe való belenyugvás és az abból való kitörni vágyás és a végtelen, korlátlan szabadság utáni sóvárgás közötti ingamozgást. Amikor Werther szemlátomást elégedett ezzel az egyszerű életformával, magára kényszeríti azt, már lázad is ellene, még ha nem is mindig tudatosan, mint inkább ösztönösen érzelmei indíttatására. Werther művészvoltát tekintve alapvetően kétféle felfogás uralkodik. Az egyik szerint Werther levelei értékes műalkotások, írójuk tehát művész. Hermann August Korff szerint Werther nemcsak Lotte, hanem az egész világ iránt táplált szerelmében csalódik, és ez a kiábrándulási folyamat a ,,fausti-wertheri ember jellegzetes sorsa".? A lélek boldogtalan szerelme a világ iránt Werther sorsában, azaz a művész lelkében tükröződik a leginkább. Korff szerint Werther nemcsak festőként művész, hanem mint levélíró, tehát mint költő is. Friedrich Gundolf véleménye szerint a levélforma vegyes műfaj, a lírai elbeszélés legmegfelelőbb kifejezője. Szerinte a levelek címzettje — akinek csak közvetve ismerhetjük meg valamelyest a szándékát Werther leveleiből — részben a levelek szerzője, akit Gundolf magával Goethével azonosít." Ezzel a szerző (Goethe) reális, életrajzi elemeit 4 Uo. 62 Uo. V6. Hermann August Korff: Geist der Goethezeit. Versuch einer ideellen Entwicklung der klassischromantischen Literaturgeschichte, Leipzig, Koehler, 1954, 301. A levelek címzettje, Werther barátja egy bizonyos Wilhelm, akiről nem tudhatunk meg semmit. Vajon miért épp Wilhelmnek hívják a , néma" barátot? Goethe 1771 őszén Salzmann Deutsche 64 Gesellschaftjában akarta felolvasni Shakespeare-beszédét, melyet végül az atyai házban adott elő Frankfurtban, ez év október 14-én, Wilhelm protestáns névnapján. Ebben a rövid beszédben Shakespeare-t a francia klasszicistákkal szemben, akik csak majmolják a nagy görögöket, és szigorú, életidegen szabályokhoz ragaszkodnak, az angol drcrámaírót második teremtőként dicsőíti, aki önnön - a Természet - szabályai szerint alkot. , Shakespeare színháza szép ritkaságokat mutató nézőszekrény, melyben a világ története szemünk előtt az idő láthatatlan fonalán örvénylik tova. Elképzelései a közönséges stílus értelmében nem elképzelések, ám darabjai kivétel nélkül a titkos pont körül forognak (melyet még egyetlen filozófus sem látott és határozott meg), melyben + 30 °
