Oldal 31 [31]
OCR
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI Művészként nem sikerül megvalósítania ezt az eszményt. Mindaddig, amíg a wahlheimi kényszerpihenő alatt átmenetileg éppen beletörődik földi léte korlátaiba, és zsánerképet készítve véli megörökíteni Wahlheim idilli világát, miközben érzelmei azonnal lázadozni kezdenek ez ellen, mivelhogy eltökéli, ettől fogva nem törődik a szabályokkal, és kizárólag a természetre hagyatkozva rajzol, mindaddig tehát elégedett lehet művészi teljesítményével. Amint azonban Lotte képmását kívánja megfesteni, be kell vallania, hogy háromszori próbálkozása ellenére csődöt mondott (sich prostituieren), és kénytelen megelégedni a szeretett nő árnyképével. WERTHER MINT MŰVÉSZ Az előző megállapításhoz vizsgáljuk meg az 1771. május 26-i levél szerkezetét, melyben Werther lelkesen tudósít rajzművészi tevékenységéről. Az ezt megelőző, május 22-i levél a már idézett mondattal zárul: , És aztán bármilyen korlátok közt él, mindig ott érzi szívében a szabadság édes érzését és azt, hogy elhagyhatja ezt a börtönt, amikor akarja." Néhány nappal a május 26-i levél előtt Werther még a szabadság után vágyakozik, és irigyli a tudatlan és boldog teremtményeket. Annál meglepőbb elégedettsége a szerény viszonyokkal, ami az első pillanatban mintha uralná e levél hangulatát. Boldogságát az igazolja, hogy először Wahlheimról ír, miután felfedezi ezt a szinte szentségként imádott meghitt helyet — méghozzá meglehetősen aprólékosan, használván a szentimentalizmus egyik kedvelt képi motívumát, a kicsinyítő képzővel ellátott Hüttchen (kunyhócska) kifejezést, ami az idill, a biztonság és a természetes élet képzetét kelti. Az előző levél zárómondatával szembenálló ellentétet és Werther szélsőségesen váltakozó lelkiállapotát még inkább hangsúlyozza, hogy Werther a levél elején a korlátozott élet (Einschránkung) iránt táplált, állítólag régi és megszokott vonzódását ecseteli. Rajong az egyszerü kis zugert es a kis terert (Plätzchen), es a hely leiräsänäl kiemeli a békés bezártságot, a teret ugyanis parasztházak, csűrök és egy templom zárja közre (eingeschlossen). Felsorolja a békés-korlátolt élet kellékeit is, a kis asztalt (Tischchen), a kávét és Homéroszát. Werther megörökíti az idillikus kis helyet, és rajzán is láthatóak azok a tárgyak és kellékek, melyek a korábban még börtönnek nevezett korlátozott életet magasztalják: egy , sövény", "? néhány tört kocsikerék, ami a menekülés, az utazás pillanatnyi lehetetlenségére hívja fel a figyelmet. Miután Werther elkészítette a ,jól megszerkesztett, nagyon érdekes rajzot", 9 megállapítja, hogy ettől fogva művészként kizárólag a természethez 58 Uo., 16. 59 A német szövegben a Zaun szerepel, ami kerítést jelent, és határozottabban utal a bezärtsägra. 60 Goethe: Werther szerelme és halála, 17. + 29 +
