Page 30 [30]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA Már neve, a német wert (értékes) melléknév középfokú alakja is erre utal.? A regényhős werter, tehát , értékesebb" másoknál, de képtelen a szuperlatívusz wertest, a legfőbb Lény, a teremtő és végtelen Lény fokát elérni, még akkor sem, ha a regény elején elkeseredésében, amiért látja , a korlátokat, melyek az ember tevékeny és kutató erőit bilincsbe verik", ? eleinte azzal a híres mondattal vigasztalja magát, hogy , [vlisszatérek saját magamba, és egy világot találok!" A gondolat folytatásáról azonban nemigen vesz tudomást a recepció, ami pedig éppenséggel a belső világteremtő erőnek pusztán csak vágyjellegét hangsúlyozza: s Megint inkább csak sejtelemben és homályos vágyban, nem pedig az eleven erő biztos rajzában.""? Ráadásul éppen ennek a levélnek a végén nyugtázza hősünk, hogy , elhagyhatja ezt a börtönt, amikor akarja". A deutsche Innerlichkeit gondolatát felidézve Werther a reményteli múlt és a reményét vesztett jelen szembeállítása kapcsán a természet különös metamorfózisa miatt kesereg, mely természet bensőséges, szent élete egykoron feltárult előtte, ám mostanra , egy örökké nyitott sír szakadékává változik előttem"."" Werther azonban a múltra visszatekintve arra vágyik, hogy egyesülhessen az Örök-Teremtővel, hogy részesévé válhasson a teremtésnek: Ó, akkoriban hányszor vágytam a fölöttem elhúzó darvak szárnyával egy mérhetetlen tenger partjaihoz, hogy a végtelen habzó serlegéből igyam az életnek azt a túláradó gyönyörűségét, és hogy, csak egy pillanatra is, hadd érezzem keblem korlátokba zárt erejében egyetlen cseppjét ama Lény üdvösségének, aki magában és a maga erejével mindeneket létrehoz." 52 A név jelentőségére és jelentésére Bernáth Árpád hívta fel a figyelmet. Vö. Bernáth Árpád: Johann Wolfgang Goethe: Werther szerelme és halála, in Huszonöt fontos német regény, Budapest, Maecenas-Lord, 1996, 5—15. 53 Goethe: Werther szerelme és halála, 15. 54 Uo. 55 Itt szeretném felhívni a figyelmet Hans Robert Jauß tanulmänyära: Rousseau »Nouvelle Heloise« und Goethes »Werther« im Horizontwandel zwischen französischer Aufklärung und deutschem Idealismus, in Hans Robert Jauß: Ästhetische Erfahrung und literarische Hermeneutik, Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1982, 585-653. Jauß mäs szempontböl vizsgälja a regényt, és csak az első mondatot idézi a horizontvältozäs szemléltetésére: ,[a horizontvältäs] a Sturm und Drang tärsadalomkritikai rousseau-izmusänak az önérzet bensőségességébe vezető utat jelölte ki, melyből újfent érzékeny lelkek új közösségének kellett kialakulnia.” („[...] der [der Horizontwandel] dem gesellschaftskritischen Rousseauismus des Sturm und Drang den Weg des Rückzugs in die Innerlichkeit des Selbstgefühls wies, aus der sich wiederum eine neue Gemeinschaft empfindsamer Seelen bilden sollte”) (621.) Jaußnak minden bizonnyal igaza van, mindazonältal nem idézi tovább Werther szavait, amelyek épp arra utalnak, hogy a regényben az érzékeny lelkeknek ezen új közössége nem valósítható meg. 56 Goethe: Werther szerelme és halála, 57. 57 Uo., 56—57. + 28 e
