Page 25 [25]
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI
szintén, kivágták a parókián álló gesztenyefákat, a beteljesületlen szerelembe
beleőrült, ármánykodás áldozatává lett paraszt lemészárolja vetélytársát, Lotte
hozzáment Alberthez, Osszián kiszorította Werther szívéből Homéroszt stb. Egy
nappal szenteste előtt, december 23-án Werther elhagyja a börtönt, hogy átme¬
neküljön , abba a világba", a szabadság végtelen birodalmába.
A SZÖVEGVILÁG SZERKEZETE ÉS AZ IDŐPERSPEKTÍVÁK
Az 1771. június 21-i levélben, röviddel Lottéval kötött ismeretsége és az első
segyesülés" után" Werther kedves wahlheimi zugában, egy olyan helyen, ahol
állítólagos szokásához híven szeretett , fészket rakni", az élet legtisztább gyönyö¬
reit élvezve elmélkedni kezd. Elmélkedésének tárgya az emberi természet ket¬
tőssége, mely nyugalom (Rast) és nyugtalanság (Rastlosigkeit), megállapodottság
és űzettetés között hánykódik.
Ó, úgy vagyunk a távolsággal, mint a jövendővel! Nagy, derengő egész nyugszik a
lelkünk előtt, érzésünk elmosódik benne, mint a szemünk, és jaj! vágyódunk egész
lényünket odaadni, egyetlen, nagy isteni érzés minden gyönyörével telítődni. — És
jaj! ha odasietünk, ha az Ott-ból Itt lesz, minden mindig ugyanaz, és benne vagyunk
a szegénységünkben, korlátaink rabságában, és lelkünk tovább eped az elillant eny¬
hülésért.?
4.
E
Itt a vihar utáni híres báljelenetre gondolok, amikor Werther és Lotte az ablaknál áll, és Lotte
kiejti Klopstock nevét, amelyhez Goethe az 1787-es, átdolgozott változatban a közérthetőség
kedvéért hozzátette: ,Rögtön eszembe villant az a nagyszerű óda, amelyre gondolt." Werther
könnyező szemmel ekkor csókolja meg először Lotte kezét. Az érzelmek hullámzását alátámaszt¬
ják a természeti események. A vihart követő felfrissítő eső megnyugtatja a kedélyeket, akárcsak
a könny és a kézcsók. A könny a szentimentalizmus korában a fokozott és túláradó érzelmek
kifejezésére is szolgált, és némi erotikus jelentése is volt, akárcsak a földre hulló, felüdülést és
nyugalmat hozó esőnek, ami általában is a megtermékenyítés és az élet szimbóluma. Werther
és Lotte utolsó találkozásakor ez a jelenet sokkal felfokozottabban megismétlődik. Klopstock
helyett itt már Ossziánt idézik, de a hatás nem marad el. , Lotte szeméből könnyek árja szakadt
elő" (Goethe: Werther szerelme és halála, 120.), és ,könnyeik egyesültek" (Uo., 12.). A könnyek
egyesülése után kerül sor a végzetes csókra, amit megint csak Lotte kezdeményez, miközben
úgy érzi, , mintha Werther szörnyű szándékának sejtelme röpült volna át lelkén" (Uo., 121.).
Werther e csókot az örök egyesülés zálogaként éli meg. Ebben a szövegösszefüggésben már az
első ,kézcsókot" is ,egyesülésként" értelmezhetjük. Mivel Werther mindig lázas, túlfűtött lelki és
érzelmi állapotban van, felüdülésre vágyik, ami könnyek, eső és hűsítő forrásvíz alakjában jelenik
meg. A második könyv végén, a november 3-i levélben Werther épp amiatt kesereg, hogy ,ez a
szív most halott [...] szemem kiszáradt, és érzékeim, melyeket nem üdít frissítő könny, fájdalmas
redőkbe vonják homlokomat". (Uo., 91.) Werther röviddel a halála előtt életerejétől megfosztva,
kiszáradva olyan, mint , egy elapadt kút". (Uo.)
12 Uo., 32.
+ 23 +