Page 23 [23]
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI
az életben is viszont akarja látni, vagyis már most, elutazása előtt céloz majdani
visszatérésére Wahlheimba, és igazolja Lotte reményét, hogy a halál után is vi¬
szontlátják egymást, és ezzel a beteljesült szerelem perspektíváját kitágítja a
végtelen és transzcendens szférába. Lotte még ennél is jobban feldúlja Werther
lelkiállapotát, amikor elhalt anyját mintegy túlvilági kvázi-megfigyelőként tün¬
teti fel, és vele igazolja jegyességét Alberttel: , Albert, te ott voltál a szobában.
Anyánk hallotta, hogy valaki járkál, kérdezte, ki az, és magához hívott, és hogy
nézett rád és rám, megvigasztalódott, megnyugodott tekintettel, hogy boldogok
leszünk, együtt boldogok leszünk." Lotte provokatív szavaira Werther csak még
erősebb bizonyossággal válaszolhat: „Viszontlätjuk egymäst [...] megtaláljuk
egymást, minden alakban felismerjük egymást [...] viszontlátjuk egymást!"
Werther megismétli ezeket a szavakat Lottéhoz írt búcsúlevelében, mielőtt főbe
lövi magát: ,,[...] a sír szélén megvilágosodott előttem. Megmaradunk! viszont¬
látjuk egymást!" És ekkor, ebben a sötét ,kabinettben", ami példázata az egész
szűkös és bezárt életnek, és a szöveg időszerkezetét is jól szemlélteti, Werthert
magára hagyja szerelme és riválisa. Werther innen nem tud előre menekülni —
mint a regény végén a halálba, jóllehet a halálba menekülés az , előre" és a , visz¬
sza" mozgásirányát is tartalmazza —, hanem a végzetes holdfényben visszatér a
teraszra, ahonnan látja, amint Lotte fehér ruhája megvillan. A második könyv,
melyben Werther tovább menekül hátrafelé, ugyancsak három részre tagolódik.
Második könyy, első rész. ,Tegnap érkeztünk ide"? — tudósít Werther 1771.
október 20-án kelt levelében az udvartól, ahol anyja és Wilhelm unszolására
közszolgálatba lép. Ez az , őszi" újrakezdés az első pillanattól kezdve kudarcra
ítélt, amivel Werther is tisztában van, hiszen a Wahlheimba érkezéssel ellentét¬
ben ezúttal már a kezdet kezdetén csalódott és kétségbeesett. Miként a regény
elején korábbi múltja elől menekült Wahlheimba, úgy most az udvarnál kívánja
elfelejteni Lottét."
36 Uo., 63.
37 Uo., 64.
38 Uo., 124.
39 Uo., 65.
10 Itt jegyzem meg, hogy mindenekelőtt az udvarnál eltöltött hónapok szolgáltathattak okot a mar¬
xista irodalomkritikának, hogy Werthert a feudalista viszonyok áldozataként mutassák be. Lukács
György mindenféle transzcendenciát elvitat Werthertől, és nem hajlandó észrevenni, hogy Werther
szenvedéseinek igazi oka az, hogy csak ember, és nem isteni teremtő lény, aki földi létében szűkös
korlátok közé van zárva. Lukács nem veszi figyelembe például azt a szövegrészt, amelyben Werther
elismeri a társadalmi rendek szükségességét, vagyis egyáltalában nem kifogásolja a szociális
különbségeket, pusztán az zavarja, hogy a rendi korlátok gátolják egyéni boldogságában: , Éppoly
bölcsen tudom, mint bárki, mennyire szükséges, és mennyi előnyt jelent nekem is a rendek közötti
különbség: de hát ne álljon az utamba éppen ott, ahol még élvezhetnék egy kis örömöt, egy szikra
boldogságot ezen a földön." (Uo., 68.) Werther sem a szocializmusban, sem akommunizmusban
+ 21°