Page 21 [21]
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI
érzés fogott el, mikor egy délben először léptem be ide; egész halkan sejtettem,
üdvösségnek és kínnak milyen színtere lesz még számomra."? Ez az ambivalens
érzés egyértelmű. Míg azonban , először" az , üdvösség" érzése az uralkodó, még
ha ugyanakkor már a szenvedés sejtelme is megjelenik, a szeptember 10-i bú¬
csúkor ez az érzés az ellenkezőjébe csap át: ezt többek között a feljövő hold mint
kísérő természeti effektus is alátámasztja. A találkozás színtere a fokozatosan
szűkülő életnek, az életnek mint börtönnek is példázata, melyet bármely pilla¬
natban elhagyhat az ember:
Először is itt a gesztenyefák közt eléd nyíló széles kilátás. — Ah [...] már sokat írtam ne¬
ked arról, hogy hogyan zárja körül az embert a bükkök magas sorfala [Buchenwände]
és a fasort a vele határos bozót /Boskett/ hogyan sötétíti el egyre jobban, míg végül
az egész egy kis zárt térségbe torkollik, amelyet a magány minden borzongása leng
körül.7
A fasor elején — akárcsak Werther életének kezdetén -— , széles kilátás", a végte¬
lenbe nyíló perspektíva tárul a hős elé. Az eredeti Buchenwánde (bükkfalak)
összetett főnév második tagja (falak) egyre jobban beszűkíti a kilátást, valamint
jelzője (magas), az időhatározó (végül) és az első mellékmondat állítmánya (zár¬
ja körül, azaz einschließen) az élet börtönjellegére utal, amit a következő mellé¬
rendelő mondat tovább fokoz. A középlatin boscusból származó olasz és francia
közvetítéssel a német nyelvbe átvett Boskett, nyírt bokrok és fák csoportját je¬
lenti (különösen a reneszánsz és barokk kertművészetében),? és a természetes
növekedéssel vagy az azt utánzó angolkerttel szemben a barokk művi és termé¬
szetellenes francia kertművészetére utal. Werther már első levelében igencsak
elégedetten nyilatkozik a kertről: ,,[...] egyszerű, és mindjárt a bejáratnál érezni
lehet, hogy tervét nem tudós kertész gondolta el, hanem érző szív".? De a halál
motívuma már itt felbukkan. A gróf ugyanis, kinek kertje Werther kedves tar¬
tózkodási helye, Werther megérkezésekor már halott, és Werther szívből gyá¬
szolja: , Már jó pár könnyet szenteltem az elhunytnak az omladozó kis épület¬
ben [...]”3° — Werther itt az elhunytra az Abgeschiedener kifejezést hasznalja, és
ezzel a szövegben kapcsolat jön létre a kert első említése és az elhunyt gróf, il¬
letve az első könyv búcsújelenete és a második könyv végén található, Werther
26 Uo., 61.
27 Uo.
28 „Gruppe von beschnittenen Büschen und Bäumen (bes. in den Gärten der Renaissance- und
Barockzeit)”. Vö. Duden „Boskett” címszó.
Goethe: Werther szerelme és halála, 10.
30 Uo
29
+ 19 +