OCR
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI lángelméjének folyamát, vagyis türelmetlenül es nyughatatlanul epekedik a szabadságra és a teljességre. Ha reggel, napfelkeltekor kimegyek Wahlheimomba, és ott a konyhakertben saját kezemmel megszedem a cukorborsót, s leülök, és kifejtem, miközben Homéroszt olvasom; ha aztán a kis konyhában lábast keresek, kikenem jól vajjal, s tűzre állítom a borsót, befödöm és odaülök melléje, hogy néha megkavarjam: ilyenkor megelevenedik előttem a kép, hogy miképpen vágják le, vagdalják szét és sütik meg az ökröket és disznókat Pénelopé arcátlan kérői. Semmi sem tud oly csendes, igaz boldogsággal eltölteni, mint a patriarchális élet mozzanatai, melyeket hál" istennek szenvelgés nélkül szőhetek be az életmódomba.!! — így lelkesedik Werther június 21-én. A látszólag spontán, valójában azonban kényszeredett párhuzam a kispolgári-édes borsóleves, melynek elkészítését Werther meglehetősen részletesen ábrázolja, és a Pénelopé kérői orgiasztikus lakomája között megnyugtatja ugyan Werthert, de hangsúlyozza a múlt és a jelen között tátongó szakadékot is, és ezt az ellentétet komikus-groteszk hatásúvá fokozza. Ha figyelembe vesszük az egész levelet, láthatóvá válik, hogy itt is a nyugodt, boldog, ám korlátozott földi lét és az emberi vágy — , amely terjeszkedésre, új felfedezésekre űzi"? — közötti feszültségről van szó. Werther az Odiiszszeia második és huszadik énekére utal, amikor is Odüsszeusz álruhában hazatér, a kérők lakomáznak, és Pallasz Athéné hatására féktelen kacagásba törnek ki, am , véres húsokat ettek, mindnek a két szeme könnyel / telt meg egészen, a lelkük már sejtette a sírást"."? Erre a szövegrészre nem a csöndes, patriarchális miliő jellemző, mellyel Werther próbálja ámítani önmagát és a befogadót, hanem ez már a fennhéjázó kérők féktelen és mámoros lakomájára történt utalás révén a halálra figyelmeztet. Werther itt saját, jelenbéli látszatidilljét az ugyancsak látszatidillé stilizált homéroszi múlttal akarja összekapcsolni. Ezt a természeti szcenárium is alátámasztja: a június végi , reggel" és , napfelkelte", miközben a szöveg intenciója egyértelműen a nyugalom szép látszata mögött lappangó halálos veszélyre figyelmeztet. s Két tizenkettedrét könyvecske volt mellette, a legkisebb, Wettstein-féle Homérosz, az a kiadás, amelyet már oly rég szerettem volna, hogy ne az Ernestifélét kelljen cipelnem sétáimra", " írja Werther augusztus 28-án barátjának. Lotte 1 Uo., 32. 2 Uo. 13 Homérosz: Odüsszeia, ford. Devecseri Gábor, Budapest, Európa, 1957, 278. 4 Goethe: Werther szerelme és halála, 58.