Page 17 [17]
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI
lángelméjének folyamát, vagyis türelmetlenül es nyughatatlanul epekedik a
szabadságra és a teljességre.
Ha reggel, napfelkeltekor kimegyek Wahlheimomba, és ott a konyhakertben saját
kezemmel megszedem a cukorborsót, s leülök, és kifejtem, miközben Homéroszt ol¬
vasom; ha aztán a kis konyhában lábast keresek, kikenem jól vajjal, s tűzre állítom a
borsót, befödöm és odaülök melléje, hogy néha megkavarjam: ilyenkor megelevenedik
előttem a kép, hogy miképpen vágják le, vagdalják szét és sütik meg az ökröket és
disznókat Pénelopé arcátlan kérői. Semmi sem tud oly csendes, igaz boldogsággal el¬
tölteni, mint a patriarchális élet mozzanatai, melyeket hál" istennek szenvelgés nélkül
szőhetek be az életmódomba.!!
— így lelkesedik Werther június 21-én. A látszólag spontán, valójában azonban
kényszeredett párhuzam a kispolgári-édes borsóleves, melynek elkészítését
Werther meglehetősen részletesen ábrázolja, és a Pénelopé kérői orgiasztikus
lakomája között megnyugtatja ugyan Werthert, de hangsúlyozza a múlt és a
jelen között tátongó szakadékot is, és ezt az ellentétet komikus-groteszk hatású¬
vá fokozza. Ha figyelembe vesszük az egész levelet, láthatóvá válik, hogy itt is a
nyugodt, boldog, ám korlátozott földi lét és az emberi vágy — , amely terjeszke¬
désre, új felfedezésekre űzi"? — közötti feszültségről van szó. Werther az Odiisz¬
szeia második és huszadik énekére utal, amikor is Odüsszeusz álruhában haza¬
tér, a kérők lakomáznak, és Pallasz Athéné hatására féktelen kacagásba törnek
ki, am , véres húsokat ettek, mindnek a két szeme könnyel / telt meg egészen, a
lelkük már sejtette a sírást"."?
Erre a szövegrészre nem a csöndes, patriarchális miliő jellemző, mellyel Werther
próbálja ámítani önmagát és a befogadót, hanem ez már a fennhéjázó kérők
féktelen és mámoros lakomájára történt utalás révén a halálra figyelmeztet.
Werther itt saját, jelenbéli látszatidilljét az ugyancsak látszatidillé stilizált ho¬
méroszi múlttal akarja összekapcsolni. Ezt a természeti szcenárium is alátá¬
masztja: a június végi , reggel" és , napfelkelte", miközben a szöveg intenciója
egyértelműen a nyugalom szép látszata mögött lappangó halálos veszélyre fi¬
gyelmeztet.
s Két tizenkettedrét könyvecske volt mellette, a legkisebb, Wettstein-féle Ho¬
mérosz, az a kiadás, amelyet már oly rég szerettem volna, hogy ne az Ernesti¬
félét kelljen cipelnem sétáimra", " írja Werther augusztus 28-án barátjának. Lotte
1 Uo., 32.
2 Uo.
13 Homérosz: Odüsszeia, ford. Devecseri Gábor, Budapest, Európa, 1957, 278.
4 Goethe: Werther szerelme és halála, 58.