Seite 16 [16]
IRODALOM — KULTÚRA
Röviden tehát a jelenkor Wahlheimja (az egyszerű emberek és a gyerekek) és
az eszményített múlt (Biblia és Homérosz) bölcsődal, gyógyír és fájdalomcsilla¬
pító Werther szívének. Elegendő utalnunk Werther wahlheimi kizárólagos ol¬
vasmányára, Homérosz Odüsszeiájára, hogy rámutassunk e szemlátomást pa¬
radicsomi állapot idillikus, voltaképpen azonban ambivalens jellegére, mellyel
Werther csupán ámítja és becsapja magát. Igaz ugyan, hogy a második könyvben
Osszián kiszorítja Werther szívéből Odüsszeuszt, akit Poszeidón ítélt hosszú
bolyongásra, hogy aztán végül visszataláljon hazájába, és hűséges felesége olda¬
lán újra elfoglalja uralkodói székét. Werther Homérosz-olvasmánya azonban
nem csupán a patriarchális eszmét eleveníti fel, hanem a vándorlás és a kiindu¬
lóponthoz való visszatéréssel visszaszerzett boldogság motívumát is.
WERTHER HOMÉROSZ-OLVASMÁNYA
Ha jobban megvizsgáljuk azokat a szövegrészeket, amelyekben Werther nemcsak
Homéroszt, a szerzőt vagy hősét, Ulisszeszt említi, hanem az eposz konkrét
szöveghelyeire is utal, feltűnik, hogy a patriarchális szcenárium békés-naiv idill¬
je mögött a bolyongás, az állandó úton levés motívuma, valamint a halál sejtel¬
me is megjelenik. Az első könyv Homéroszra különböző szövegkörnyezetben
négyszer, a második könyv háromszor utal: ,,[...] bölcsődal kell nekem, és azt
bőségesen megtalálom Homéroszomban?"? - szerepel a május 13-i levélben.
Homérosz itt még az újrakezdés és az üde, friss évszak korai stádiumában a
szöveg szerkezeti koncepciójának megfelelően gyógyír Werther nyughatatlan
és beteg gyermeki szívére, amely , bánat" és , kicsapongás", ,édes melankólia" és
,rontó szenvedély" között hánykódik. Werther tehát kezdettől fogva tudja, hogy
zavarodott lelkülete szenvedés és gyönyör közt ingadozik, és mindkét szélsőséges
állapot halálos veszélyt jelent számára, ahogyan azt Albertnek el is magyarázza.
A második utalás Homéroszra az újonnan felfedezett wahlheimi Paradicsomban
érzett önelégültségről tanúskodik: , Ily meghitt, otthonos helyet még nem sokat
találtam, és odavittem asztalomat a kocsmából, meg a székemet, ott iszom a
kávémat, és olvasom Homéroszomat"" — tudósít Werther május 26-án, vagyis
még mindig tavaszi hangulatban, melyben átadja magát Wahlheim korlátozott
világának és a naiv boldogságnak, s szemlátomást elégedett és boldog is ebben
a légkörben. E levél végén azonban forró vágyat érez, hogy kiáraszthassa
9 Uo., 12.
1 Uo., 16-17.
s ]4 +