Seite 334 [334]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
8.
A realitás nem kint van a körülményekben, a feltételekben és a tényekben;
a világ valósága bent van az emberi elhatározásban, a feladat megoldásának
készségében és az elszántságban.
Amikor a katona rájön arra, hogy az életet nem a tények döntik el, hanem
az emberi exisztencia, magáról a spájz-szemléletet és annak utolsó foszlánya¬
it is ledobja és a valóságos világba lép. Ez a háború hasonlíthatatlanul legna¬
gyobb élménye: a realitás-élmény. Az ember a valósággal szemtől szemben
áll és a valóságban benne áll. Aki ezt csak egyetlenegyszer is, egészen rövid
időre és halványan csak, de átélte, hogy a hamis anyagiasság világfelfogása
hogyan recseg-ropog körülötte azzal a hazug és botor feltevésével, hogy a
döntő realitás a koszt, az a legmélyebb valóságba látott. A háború ma nem
anyagi, hanem morális és exisztenciális kérdés, ahogy sohasem volt anyagi,
hanem mindig morális és exisztenciális. Nyersanyagháborúról csak a vi¬
gécek beszélnek. Ezt persze az anyaországbeli sohasem tudja meg, mert a
frontkatonának nem hiszi el. Számára a háború is, a lét is a margarinkérdés,
tekintet nélkül arra, hogy a margarin micsoda. Minden esetben valami külső
tárgy, vagy dolog, vagy tény. Ez az, amit valóságnak hisz. A katona az anyagi
világ irrealitásából kilép, újra reális lesz, éspedig a reálisan reális világban, a
belső elhatározások világában. Ott, ahol nem az emberi szándékok múlnak a
külső tényeken, hanem igenis a külső tényeket mindig és minden esetben az
emberi szándékok és tettek határozzák és teremtik meg. Az életnek egyetlen
reális feltétele van: az élőlény elhatározása, hogy életével azt teszi, amit akar.
9.
A háború legnagyobb élménye a realitás közvetlen tapasztalata. Az embert
az elhatározás exisztenciális lendülete az álvalóságok szövevényéből kitépi és
figyelmét a valóságra kényszeríti, akár akarja, akár nem. Be kell látnia, hogy
sorsának értelme, szépsége, győzelme, nagysága nem kint van a tényekben,
hanem bent a magatartásban. Aki az emberi életnek ezt a valódiságát megíz¬
lelte, az maga is kénytelen reálissá lenni. Feleszmél arra, hogy ami van: csupa
frázismentes, pátoszmentes, szigorú, kemény valóság, minden színpadi és
pittoreszk szenzáció nélkül, amikor az élet és a halál legnagyobb eseményei
hangsúlytalanul és végtelen egyszerűséggel történnek meg. Csupa látszólag
apró és jelentéktelen tett, ami a katonai szolgálat a fronton: idemenni és ezt
tenni, parancsot átadni, a gépkocsit a városba vezetni, a faluban jelentést ten¬
ni, az erdő széléig hatolni és megtudni van-e ott ellenség. Az ember katonai
szolgálata tulajdonképpen egészen szűk és kicsiny körre vonatkozik. Senkitől
sem követelnek semmit erején felül. A feladat mindig érthető, egyszerű, az
ember erejéhez mért és világos. De főként minden esetben reális.
[...]
332