Seite 333 [333]
Szöveggyűjtemény
Elhatározás annyi, mint Én-emet minden hamis praktikából egyszer s
mindenkorra kivonom. Az élet komolyságát nem tévesztem össze többet a
tele späjzzal. Tevékenyen és elszántan elvállalom azt a részt, ami a kollektív
feladatból reám esik. Szembefordulok éppen azzal a valósággal, amely elől
rettegésemben mindig elrejtőztem. Az életbe belehajítom azt az Én-emet,
aki eddig minden erejével éppen e valóságos, meztelen elemi élet ellen til¬
takozott és a biztosításokat kereste. Rájöttem arra, hogy nem óvatosan, el¬
húzódva élek telivér, szimfonikus, a kollektívumban szépen hangzó sorsot,
mert akkor a rettegésben lényegtelen maradok, állandó gyávaságban és mo¬
rális visszavonulásban. Teljes értékű ember akkor vagyok, ha a valóság egész
szigorát felismerve, önmagamat minden negatívumból kitépve szabadon
állok, önmagamért és közösségemért az egész felelősséget önként vállalom.
[...]
Mi az elhatározás értelme?
Az elhatározás értelme, hogy a katona önmagát veszi komolyan, mialatt az
anyaországbeli a spájzt veszi komolyan és ezzel önmaga komolytalanná válik.
Az elhatározás jelentősége, hogy az élet középpontjába a morális felelőssé¬
gében felébredt ember önmagát állítja, tudva, hogy ez az ember az, aki elől a
tények meghátrálnak. Ha a sors hatalmainak nem engedsz, mondják Keleten,
a Hatalmak fognak engedni neked. Nincs többé lehetetlen! Feladatok vannak
és a feladatok teljesítésének akadályai lehetnek. A feladatot az ember aszerint
oldja meg, amilyen mértékben Én-jét a feladatért bevetette.
A spájz-szemlélet visszavonulással kezdi s így nem tehet mást, mint foly¬
ton visszavonul és egyre többet ad fel még abból az Én-jéből is, amit meg¬
tartani remélt és igyekezett. Végül nem marad más, csak a spájz. A katona
az elhatározáson kezdi, teljesen függetlenül attól, hogy mit nyerhet, vagy
veszthet, mert nála az egyetlen fontos az Én bevetése. Ennek morális vissza¬
vonhatatlansága és végzetessége a tulajdonképpeni bátorság.
A bátorság nem folyamatos magatartás, sem elszánt vakmerőség. Nem
olyasmi, aminek az ember állandóan birtokában van, de nem is olyasmi, ami
esztelen teljesítményekben él ki magát. A bátorság nem az a magatartás, ami
sohasem hagy ki, hanem az, ami saját exisztenciális létének alapjául az elha¬
tározás visszavonhatatlanságát tekinti. Tudja, hogy, amíg itt áll, nem mond¬
hat csődöt. A bátorság gyakran kihagy, mert az ember nem gép, amelyből
automatikusan mindig ugyanaz az áru potyog. Aki azonban egyszer szabad
elhatározásából Én-jét bevetette, azt e lépés nagyszerűsége annyira lenyű¬
gözi, hogy már csak szélsőséges esetekben, vagy pillanatnyi indiszpozíció
hatása alatt vonul vissza. Az igazi belső exisztenciális győzelem mámorát
többé nem ereszti el.
331