Seite 331 [331]
Szöveggyűjtemény
a kollektívum számára már a hadsereg. Mindez nem időben játszódik le,
hanem a tudattalan értelmek időtlen és abszolút mélységében.
Azt az exisztenciális lépést, amelyet a katona az űrből való feleszmélésé¬
nek pillanatában kollektíven, a tiszt parancsára tesz, mikor a küzdelmet az
ellenséggel felveszi, úgy kell hívni, hogy: a személyes Én bevetése.
A személyes Én bevetése az a mozzanat, amely az Ur-Angst-al szemben
áll és amely az Ur-Angst-ból való kitaszíttatást jelenti. Ez az exisztenciális
rang, amit a katona elért, amikor a harcot felvette és önmaga létét a harcban
kockára vetette. Ez az a mindennél fontosabb emelkedés, amellyel az anyaor¬
szágbeli kamra-világszemlélete fölé emelkedik. Ez az előny, amit nem felejt
el egyetlen pillanatra sem és nem is hajlandó elfelejteni. Ez az a perc, amikor
az En anyagi biztosításának bonyolult praktikáját feladja. Énjét nem biztosít¬
ja többé, nem retteg, hanem éppen ellenkezőleg: Én-jét az életbe bevetette.
4.
A fentiekhez, hogy minden félreértés ki legyen zárva, néhány magyarázó
megjegyzést kell fűzni. A tűzkeresztség döntő mozzanatának kellős közepé¬
ben úgynevezett bátorságról szó sincs. A bátorság, amelyet az anyaországbe¬
liek emlegetnek, lélektanilag valótlan. Irodalom. Minden katona fél. A harc
megindulásakor fél, harc közben fél, egy-egy hírre megrezzen, ha sejtelme
támad, megborzong. Ez a félelem azonban semmi rokonságot sem tart az
Ur-Angst-al. A rettegés ezzel a félelemmel soha, még kivételesen sem té¬
veszthető össze.
A könnyebbség kedvéért jó, ha az ember a gyávaságnak kétféle módját
különbözteti meg.
Az első fajta az, amikor a személyes Én bevetése mindössze látszat, a ka¬
tona azonban ténylegesen és reálisan önmagát nem vetette be. Kényszerből
ugyan úgy cselekszik, mint a többi, de ha van rá mód, elrejtőzik, magát a
harcból kivonja, betegséget mímel. Ez a szimuláns. Ez a gyáva. Ez a morá¬
lisan gyáva, mert a bevetés látszata mögött morális visszavonulás rejtőzik.
Bajtársait morálisan cserbenhagyja, a maga bőrét menti és visszavonul.
A morális gyávaság katonák között aránylag ritka. Mivel ennek az em¬
bernek mindenkitől elütő exisztenciális szaga van, a katonai kollektívum
azonnal felismeri, számon tartja és izolálja. Az ilyen embert önmagából ki
is veti. Lenézi, megveti, alacsonyabb rendűségét vele érezteti. Amikor az
ilyen ember a csapatból végre kiválik, az egész közösség megvilágosodik és
megkönnyebbül.
A második fajta gyávaság: a pszichológiai gyávaság. Az ember önmagá¬
hoz, annak ellenére, hogy halálfélelemben van, teljesen hű marad. Nem ritka
az olyan eset, hogy a katona így szól: nem tudom mi van ma velem, félek, — és
a káromkodást természetesen nem mulasztja el, mert ez a feloldás. A többi
329