De a hisztériában feltűnt a háború arca: a rettegés.
A rettegés, mondja Keyserling, az emberen uralkodó egyik ős Hatalom neve.
Nem érzés, nem gondolat, nem meggondolás, nem érzelem. A rettegésnek,
az Ur-Angst-nak ezenkívül a halálfélelemhez sincs semmi köze. A pánik
napjaiban ez kézzelfoghatóan tapasztalható volt. Senki sem azért halmozott,
mert életét féltette. Sokkal inkább azért, mert félt az élettől. Az Ur-Angst nem
halál-, hanem életfélelem. Tökéletesen és teljesen negatív, ezért nincs benne
semmi értelem, semmi józanság, semmi realitás, semmi egészség, semmi
morál, semmi szépség, semmi komolyság. Még csak pathologia sincs. Nem
gondolja meg, hogy mi az, amire leginkább szüksége van és lesz, milyen
mennyiségben, mennyi időre. Elementáris módon kitör belőle az a rettegés,
amely nem lát és nem hall maga körül semmit, mert az ős Hatalom beleibe
markol és megrázza. Rettegését azzal a botor tudattal magyarázza és mente¬
geti, hogy a kamra tele van, s így nincs semmi baj. Biztosítja magát. De nem
a halál ellen, hanem egy élet ellen, ahol majd számolnia kell az élet egész
nehézségével, a szükséggel, a hiányokkal, a lemondással. Megriad az élettől,
amely valóban élet, nem pedig a fotőjben csücsülni, zsebében a kamrakulccsal
és arra gondolni, hogy van háromszáznegyvennégy doboz szardíniája. Bizto¬
sítja magát a lét ellen, amely az emberi exisztencia fenyegetett és elvetélt voltát
egész súlyában és nagyságában eléje viszi és életének végtelen törékenységére
és kiszolgáltatott voltára fel kell eszmélnie.
A pánik sötét démonikus állapotában nem a halál arca tűnt elő, hanem
a gyenge, hitvány és gyáva emberé, akiből hiányzik a hit, a bátorság és a
nyugalom, hogy átküzdi magát, bármi lesz is: megyek és majd meglátjuk,
mi lesz. A pánik embere nem bízik önmagában, sem embertársában, sem
államában, sem a Gondviselésben. Félőrülten támolyog boltról boltra, hogy a
fenyegető holnap elől elrejtőzzék. A jövő, mint vészjósló sötétség nyílik meg
előtte. S nem érzi, hogy az idegbeteg vízióban egy csepp valóság sincs: az ős
Rettegés nevű Hatalom bűvölete.
A pánik pszichológiai titka: elzárkózni. Az egész emberi sorsot leegysze¬
rűsíteni a kamraszükségletekre és a táplálkozásra, itt megtenni a kellő in¬
tézkedéseket és abban az illúzióban lebegni, hogy most már minden jól van.