Page 317 [317]
Szöveggyűjtemény
Fekete Balázs: Túl a közhelyek Rubiconján... avagy
a posztszekuláris kor erkölcsi dilemmái (Jürgen
Habermas és Joseph Ratzinger beszélgetése) 3é
(részlet)
Habermas szerint korunk legfontosabb kérdése, Ernst-Wolfgang Böckenförde
felvetései alapján, az, hogy a szabadelvű, szekularizált államnak szüksége
van-e olyan erkölcsi alapokra, amelyeket önmaga már nem képes a világnézeti
semlegesség alapállásából kiindulva megteremteni és garantálni. Szükséges-e,
hogy a modern állam mögött bármilyen erkölcsi legitimáció álljon? Habermas
válasza erre a kérdésre alapvetően tagadó, mivel véleménye szerint a demok¬
ratikus eljárásnak legalitást legitimitássá formáló természete és a pozitív jog¬
renden alapuló alkotmányosság, amit Habermas értelmezése szerint , egyesítő
kötelékként", az alkotmány helyes értelmezéséről szóló folyamatos párbeszéd¬
ként kell értelmezni, képes minden olyan , érvényességi hiány" és legitimációs
probléma kezelésére, ami más, a liberálistól eltérő megközelítések szerint csak
az erkölcsiséggel lenne áthidalható. Nincs tehát a szekularizált demokratikus
alkotmányos állam természetében semmilyen olyan immanens probléma, ami
a rendszer önstabilizációját veszélyeztetheti. Azonban, mutat rá Habermas,
napjainkban ez a helyzet már korántsem ennyire egyértelmű. A globalizált
és ezért nem demokratizált — mivel a demokrácia jelensége korunkban még
alapvetően csak állami keretek között és nem a hagyományos állami kereteket
fellazító és meghaladó kontextusban értelmezhető — világgazdaság fokozatos
kialakulásával a sikerorientált piaci szemlélet egyre jelentősebb szerepet kap a
társadalmi életben, ami az állampolgári szolidaritás lemorzsolódásához és a
nyilvános, azaz a nyilvánosság intézményei által gyakorolt legitimáció kény¬
szerének csökkenéséhez vezet. Ezzel a folyamattal párhuzamosan fokozatosan
visszaszorul a demokratikus vélemény- és akaratképzés szerepe, a nemzetközi
közösség szétforgácsolódása pedig tovább növeli a polgárok politikai érdekte¬
lenségét. Habermas szerint napjaink válsághelyzete leginkább a weimari köz¬
társaság dekadenciába hajló, Carl Schmitt, Leo Strauss és Martin Heidegger
nevével fémjelzett hangulatára emlékeztet. Kiemelkedő fontosságú és talán
napjaink politikaelméletének legjelentősebb kérdése ezért, hogy a szekularizált
államiság jelenlegi válságában kaphat-e valamilyen szerepet a vallás anélkül,
hogy veszélyeztetné a modernitás államelméletének vívmányait.
Habermas nézetei szerint a vallásban mint jelenségben olyan jelentős
igazságpotenciál rejlik, amely legnagyobb részében az egyén egzisztenciális
és a közösség általános válsághelyzetei iránti fogékonyságot rejti magában.
36 Iustum Aeguum Salutare, 2005/1, 171-174.
315