Page 311 [311]
Szöveggyűjtemény
Az azonnali információszolgáltatás és az előbb említett rendszerek hatására
azonban létrejött a felejtés ipari változata. Ez azt jelenti, hogy egyre kevésbé
emlékezünk a dolgokra. Az emlékezethez vezető út egyre kevésbé járható,
így az ember elveszíti múltját. Afféle örök jelenben él. Ez a „vilägidö”, amely
a helyi idők helyébe lép, jelzi a jelen idő előretörését a jövő és a múlt rová¬
sára. Az örök jelenidőbe érkeztünk. Es az örök jelenidő éppen az emlékezet
ellentéte.
Vagyis az ember elérte azt a sebességet, amelyik jóval meghaladja saját
információfelfogó, tehát döntéshozó képességének sebességét. Es ami szá¬
momra teljességgel elfogadhatatlan, az az, hogy kizárólag mint fejlődést
értékeljük ezt a jelenséget. Ha ezt a sebességnövekedést egyértelműen a ha¬
ladás jelének tekintjük, az csupán azért van így, mert még nem ismertük fel
a sebesség politikai jelentőségét, mert a sebességre nincs gazdaságpolitikánk.
Márpedig az embert a sebesség fogalmán kívül helyezni annyi, mint ember
nélküli történelmet teremteni. Embertelen történelmet, ahogy Lyotard ba¬
rátom nevezné. lehát ez aberráció. Nincsen emberen túli haladás. Az ember
a világ végpontja. , Homo est closura mirabilium Dei" — mondja Hildegard
von Bingen. Az ember Isten végső csodája. Nem létezik javított változata,
nincsen bionikus ember, nincs ember feletti ember. Vegyük az evolúció fo¬
galmát: maga a kifejezés is az embertől származik. Az élőlények evolúciójá¬
nak kivetítése a gépekre nem más, mint aberráció. Ez nem technikai fejlődés,
ez visszalépés, a filozófia végzetes visszafejlődése.
Ennek a fejlődésnek legfőbb előmozdítója a hadiipar. Onnan származik a leg¬
több technikai újítás és találmány — a televíziótól az Internetig.
A hadiipar számára a sebesség mindig meghatározó tényező volt. Soha
nem érthetjük meg a múltbéli csaták történetét a lovasság, azaz a sebesség
figyelembevétele nélkül. Az egész történelem a ló kérdése köré épül. A ha¬
diipar mindig is felhasználta a közlekedési eszközök, a lövedékek és a hírek
sebességét. Például az ókorban a legfejlettebbnek számító fegyverek először
a védekezést szolgáló fegyverek voltak, tehát a városfalak vagy a katonák
pajzsa. Mindvégig a fegyver és a páncélzat párharcáról van szó. És eredetileg
a páncélzat az erősebb, nem a fegyver, mivel csak a kalapácsot és a kardot
ismerik, és ezekkel nem jutnak messzire. Sőt, még a nyíllal sem igazán, azt
kell hogy mondjam. Kezdetben tehát nyilvánvaló, hogy a védelmi fegyverek
csinálják a történelmet; fel is épülnek a városfalak, amelyek képesek ellenáll¬
ni a lovasságnak, de nem lesznek képesek ellenállni a tüzérségnek. Így ami¬
kor feltalálják az első gépet — ne felejtsük el, hogy az első gép az ágyú volt,
ez az elsö robbanömotor -, tehät amikor feltalálják a tüzérséget, a védelmi
fegyverek hatékonysága viszonylagossá válik. A városfalakat egyébként le
is bontják. Vagyis a védelmi fegyverek uralmát a pusztító fegyverek uralma
követi, a tüzérségtől kezdve egészen az atombombáig. Egészen Hirosimáig.
[...] Az elrettentés politikája tehát a fegyverek újfajta rendszerét eredmé¬
309