a pénz az, amit elrejtünk, hanem a sebesség, vagyis az a képesség, hogy
cselekedjünk, hogy interakcióba kerüljünk a többi emberrel, a legtávolabbi
vidékekkel, és így tovább.
Mit látunk tehát? 19. század: a közlekedési eszközök forradalma, városfa¬
lu szembenállás; 20. század: központperiféria szembenállás, az elhagyatott
külvárosok tragédiája, nemcsak Franciaországban, máshol is; és végül a 21.
század: nomádok és letelepedettek szembenállása, de olyan nomádoké, akik
közlekednek, akik, hogy úgy mondjam, egyszerre szegények és gazdagok.
Az, aki egy gyorsvonaton vagy egy hiperszonikus repülőgépen ül — az le¬
telepedett. Nem nomád. Nem közlekedik, hanem elküldték, feladták, mint
egy csomagot. Semmiben sem hasonlítható Marco Polóhoz vagy a nomád
törzsekhez vagy a cigányokhoz és így tovább.
A közlekedési és kommunikációs technológiák sebességének növekedése a társa¬
dalmak belső rendjét is egyre döntőbb mértékben meghatározza.
Bizonyos szempontból azt mondhatjuk, hogy a rend, a legvégső rend: a
dromokratikus rend, vagyis a sebesség rendje. Sebességosztályok léteznek,
amelyek megfeleltethetők a gazdagság-osztályoknak. Amikor társadalmi
osztályokról beszélünk, valójában a gazdagságra, a felhalmozáson alapuló
osztályokra gondolunk. Elfelejtjük azonban, hogy ez a felhalmozás csak a
sebességen keresztül érhető el. Márpedig a sebesség napjainkra fontosabbá
vált, mint a felhalmozás. Még ha léteznek is napjainkban különlegesen befo¬
lyásos holdingok, ezek maguk is a tőzsdék közötti automatikus információá¬
ramoltatás felgyorsulásának gyümölcsei; ez az, amit virtuális buboréknak
vagy a globális piac kereskedelmének nevezünk. Tehát az abszolút sebességre
épülő kapitalizálódás tanúi lehetünk. Mi vagyunk az első olyan társadalom,
amely munkába állította az abszolút sebességet. Az idő falának tövéhez ér¬
keztünk. Elértük a sebesség végső határát: az elektromágneses hullámok
sebességét. Ezzel nem csupán a Wall Street-i részvényjegyzést megkönnyítő
programok létrehozására nyílik lehetőség, hanem a fejlett és fejlődő országok
közötti interakcióra, , tásrmunkára", , távrműveletek" végrehajtására is.
Ám ez a bénzügyi műveletek esetében azzal a következménnyel jár, hogy egy
tőzsdekrachb a Föld egész gazdaságának összeomlására vezethet.
Azt mondhatjuk, hogy a világpiac kaszinóvá alakult át. Vagyis egy olyan
hellyé, ahol nem is annyira az értékekkel, hanem inkább az anyagtalansággal
játszanak. A pénz régi fogalma egy értékkel bíró anyag, például a nemesfé¬
mek képzetét idézi. Aztán következik a bankjegy, vagyis a három dimen¬
zióról két dimenzióra térünk át. Majd ebből a bankjegyből egy idő után
kialakul a csekk, a Iravellers Chegue stb. Ma pedig, a monetikus rendszerek
világában, a pénz nem több, mint pillanatnyi elektromágneses impulzus,
vagyis nem más, mint sebesség és informatikai művelet. Tehát a gazdagság
szubsztanciája válik anyagtalanná, és ez a folyamat magának a világnak az