Seite 310 [310]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
anyagtalanná válását, megfoghatatlanná válását tükrözi. A világ és a benne
lévő értékek, és nem csupán a tőzsdei értékek, hanem minden érték megfog¬
hatatlanná válik, anyagtalan lesz. Ez a jelenség tulajdonképpen balesetszerű:
egy balesettel van dolgunk. Hadd idézzek fel egy mára jóformán teljesen
elfelejtett mondatot.
1954-ben Einstein azt mondja, hogy három bomba létezik: az első most
robbant fel — Albert Einstein mondja ezt —, ez az atombomba, a második az
információs bomba lesz — nem informatikáról beszél, a szó akkor még nem
létezik —, a harmadik pedig a demográfiai bomba. |
Mi: tehát az informatikai bomba robbanásának nemzedéke vagyunk. Es
azt hiszem, elfogadhatjuk, hogy az azonnali interakciónak minden esetben,
beleértve a tőzsdét is, militáns felhangja van, és ugyanazt jelenti a társada¬
lom számára, amit a radioaktivitás az anyag számára. Vagyis egy bomlási
folyamat: olvadás és hasadás tanúi vagyunk. Olyan jelenséggel találjuk ma¬
gunkat szemben, amely minden tekintetben a radioaktivitáshoz hasonlít¬
ható, amely nem más, mint minden jelentés, minden egység szétrobbanása.
Ezt neveztem én , totális balesetnek". Valahányszor feltaláltunk egy techni¬
kai újítást, , feltaláltunk" egyben egy újfajta balesetet, egy akcidenst, mely
az adott szubsztanciát jellemzi. lehát a vonatot a vasúti szerencsétlenség,
az elektromosságot az áramütés, a hajót és tengerjárókat a hajótörés és így
tovább. De ezek , helyi" balesetek, vagyis egy adott helyszínhez köthetők.
Azonban a telekommunikációval, és az ezt jellemző azonnalisággal és köz¬
vetlenséggel, a totális baleset lehetőségét , találtuk" fel.
És ez igen fontos tény, mivel filozófiai téren hoz alapvető változást.
A , helyi" katasztrófák csakis az anyag jelenlétében mehetnek végbe, maga a
baleset pedig esetleges és az anyaghoz való viszonyában jelenik meg. Azért
fulladunk vízbe, mert a hajó elsüllyed. A totális balesetben viszont már
nem egy anyagnak, nem valamely szubsztanciának vagyunk részei, mint
például egy süllyedő hajóban, hanem magának az akcidensnek, a balesetnek.
A baleset mint olyan vált korlátlanná és szükségszerűvé, miközben az anyag
viszonylagos és esetleges lett. Ez a jelenség valósággal filozófiai forradalom,
amely azzal az előbb említett időfallal van összefüggésben, amelynek mint¬
egy nekiütköztünk.
Személyes vetületben a növekvő sebességek, sűrűsödő hatások sokasága
feldolgozhatatlan élménytémeggel, az agyi ,kapacitds” elégtelenségével, az
emlékezet fáradásával jar.
Láthatjuk tehát, hogy az információáramlás felgyorsulásával párhuzamo¬
san, mintegy arra válaszolva, a felejtés folyamata is felgyorsul. Ezt nevezem
én a felejtés iparosításának. A múltban az írásnak, az olvasásnak és a beszéd¬
művészetnek köszönhetően létezett a kézművességnek egy ága, amelyik az
emlékezettel foglalkozott: a levéltár. A levéltár az emlékezet kézműipara.
308