ket kétségkívül sokkal inkább a szociális mikrokozmosz, a valódi Amerika
korlátjainak és örömeinek vallásos, miniatürizált élvezete vonzza. Az ember
kívül leparkol, belül végigállja a sort, és teljesen magára van hagyva a kijá¬
ratnál. Az egyetlen káprázatos dolog ebben az elképzelt világban a tömeggel
járó gyengédség és meleg, s azoknak a szerkentyűknek elégséges és fölös
száma, melyek a tömeg-effektus fenntartására hivatottak. leljes a kontraszt
a parkoló — igazi koncentrációs tábor — tökéletes magányával. Vagy még in¬
kább: odabent szerkezetek egész skálája tereli a tömeget irányított folyamokba,
míg kint a magány egyetlen szerkezet felé irányul: az autó félé. Rendkívüli
egybeesés (ám ami minden bizonnyal az e világra jellemző elvarázsoltságból
ered): e mélyhűtött, gyermeteg világot olyan ember találta ki és valósította
meg, aki jelenleg maga is hibernálva van. Walt Disney, aki mínusz 180 fokon
várja a feltámadást.
Disneylandben mindenütt Amerika objektív arcéle rajzolódik ki, egészen
az egyén és a tömeg morfológiájáig. Minden értéket felfokoz a miniatűr és a
képregény: bebalzsamozva és pacifikálva. [...] Disneyland azért van, hogy
elleplezze: maga a , valódi" ország, az egész ,valódi" Amerika a Disneyland.
(Némiképp úgy, mint ahogy a börtönök azért vannak, hogy elleplezzék: a
társadalom egésze a maga banális mindenütt jelenlétében nem más, mint
nagy elzárás.) Disneylandet képzeletbelinek mutatják be azért, hogy elhi¬
tessék, a maradék valódi, miközben egész Los Angeles és Amerika, ami
körülveszi, nem valóságos többé, hanem hiperreális és szimuláló típusú.
Immár nem a valóság hamis ábrázolásáról van szó (ideológiáról), hanem an¬
nak elleplezéséről, hogy a valóságos többé nem valóságos: a valóság elvének
megmentéséről.
Disneyland káprázata se nem igaz, sem nem hamis. Disneyland lebe¬
szélőgép, amit azért állítottak ki, hogy ellenpontként újraélessze a valóság
fikcióját. Ezért együgyű e káprázat, ezért infantilisan elkorcsosult. E világ
gyermetegnek akar látszani, hogy elhitesse, a felnőttek másutt vannak, a
, valódi" világban, hogy elleplezze, az igazi infantilitäs mindenütt jelen van;
maguk a felnőttek azok, akik idejönnek gyereket játszani, hogy tévedésbe
ejtsenek saját, valódi infantilitásukat illetően.
Disneyland az a hely, ahol a káprázatot újrahasznosítják, mint másutt
— és itt is — a feldolgozó üzemek a hulladékot. Ma már mindenütt újrahasz¬
nosítani kell a hulladékot, s a gyermekek és felnőttek álmai, képzelgései,
történelmi, tündéri, legendás káprázata hulladék egy hiperreális civilizá¬
ció első nagyobb mennyiségű mérgező salakja. Disneyland a prototípusa a
mentális terület eme új funkciójának. De ugyanígy működik valamennyi
Kaliforniában hemzsegő szexuális, lelki, testi újrafeldolgozó intézmény is.
Az emberek nem tekintenek többé egymásra, de vannak erre intézmények.
Többé nem érintik meg egymást, de van érintésterápia. Nem járnak már