Seite 290 [290]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
vezetnek messzire. De mindenekelőtt a modem technika nem , munkaeszköz",
és már semmi köze a munkaeszközökhöz. (51—52.)
De a következő, egészen naiv ellenvetést tehetnék Önnek: Mit kell itt legyűrni?
Hiszen minden funkcionál. Egyre több villamoserőmű épül. Egyre többet termelünk.
A Föld ezen részén, a magas szintű technika révén jó az emberek ellátása. Jólétben
élünk. Mi hiányzik itt tulajdonképpen?
Minden funkcionál. Éppen az az ijesztő, hogy funkcionál, és a funkcioná¬
lás egyre további funkcionálásra törekszik, és hogy a technika egyre jobban
elszakítja az embert a földtől és gyökértelenné teszi. Nem tudom, Önöket
megrémítette-e, engem mindenesetre igen, amikor minap a Holdon készített
felvételeket láttam a Földről. Atombombára sincs szükségünk, az ember el¬
gyökértelendése már bekövetkezett. Már pusztán csak technikai kapcsolataink
vannak. Ez már nem is a Föld, amelyen az ember ma él. Nemrég hosszasan
elbeszélgettem René Charral Provence-ban. Mint tudják, költő, és részt vett
az ellenállásban is. Provence-ban most rakétakilövő állomások létesülnek,
és elképzelhetetlenül tönkreteszik a vidéket. A költő, aki semmiképpen sem
gyanúsítható szentimentalizmussal vagy valamilyen idilli állapot magaszta¬
lásával, azt mondta nekem, hogy az ember elgyökértelenedése, amely most
játszódik le, ez a vég; hacsak a gondolkodás és a költészet nem jut erőszak¬
mentes hatalomra.
Amennyire mindenesetre tájékozódtam, emberi tapasztalatunk és történel¬
münk szerint, úgy tudom, minden lényeges és nagy dolog csak abból szárma¬
zott, hogy az embernek volt otthona és gyökeret verhetett egy hagyományban.
A mai irodalom például messzemenően destruktív.
Ha megengedik, röviden és talán kissé tömören, de hosszas megfontolás alap¬
ján válaszolnék erre a kérdésre: A filozófia nem képes véghezvinni a jelenlegi
világhelyzet közvetlen megváltoztatását. Ez nem csupán a filozófiára érvé¬
nyes, hanem minden merőben emberi elmélkedésre és törekvésre. Már csak
egy Isten menthet meg bennünket. Egyetlen lehetőségünk az marad, hogy
a gondolkodás és a költészet terén készenlétbe helyezzük magunkat Isten
megjelenésére, avagy Isten távollétére a pusztulásban; hogy Isten távolléte
láttán elpusztulunk.
Van összefüggés az Ön gondolkodása és ennek az Istennek az eljövetele között?
Nézete szerint létezik itt oksági összefüggés? Úgy véli, képesek vagyunk Istent
megidézni?
Gondolkodásunkkal nem idézhetjük meg Istent, legfeljebb a várakozás ké¬
szenlétét ébreszthetjük föl.
De segíthetünk?
288