Seite 289 [289]
Szöveggyűjtemény
, Már csak egy Isten menthet meg bennünket." Spiegel¬
interjü Martin Heideggerrel 1966. szeptember 23-än?3
(reszlet)
Spiegel: Itt azonban meg egy mondatot kell emlitenünk — ezzel rögtön be is fejez¬
zuk ext a nyomorult idézgetést —, amelyről nem tudjuk elképzelni, hogy még ma
is aláírná. 1933 őszén mondta a következőket: , Létetek szabályai ne tantételek,
eszmék legyenek. A Fübrer maga és csakis ő a mai és az eljövendő német valóság
és annak törvénye."
Heidegger: Ezek a mondatok nem a rektori beszédben találhatók, hanem csak
a helyi, freiburgi diáklapban, 1933/34 téli szemeszterének kezdetén. Amikor
a rektorátust átvettem, meg voltam győződve arról, hogy kompromisszumok
nélkül nem boldogulok. Az említett mondatokat ma mär nem irnäm le. [...]
Nos , a" demokrácia csupán gyűjtőfogalom, nagyon különböző elképzelések sorolhatók
alá. Az a kérdés, lehetséges-e még ezen politikai forma átalakítása. Ön 1945 után
nyilatkozott a nyugati világ politikai törekvéseiről, és ennek során a demokráciáról, a
politikailag megfogalmazott keresztény világnézetről és a jogállamiságról is beszélt,
és mindezen törekvéseket ,felemásságoknak" (Halbheiten) nevezze.
Kérem, mindenekelőtt azt mondja meg, hol beszéltem a demokráciáról és ar¬
ról, amit utána idéz. Egyébként valóban felemásságoknak is nevezném ezeket,
mivel nem látok bennük valódi harcot a technikai világgal, mivel nézetem
szerint még mindig az a felfogás áll mögöttük, hogy a technika, lényegét
tekintve olyan valami, amit az ember a kezében tart. Véleményem szerint ez
nem lehetséges. A technika, lényegét tekintve olyan valami, amit az ember
önmagából kiindulva nem győz le.
A most vázolt áramlatok közül, nézete szerint, melyek itt a legidőszerűbbek?
Ezt nem látom. De látok itt egy döntő kérdést. Elsősorban azt kellene megvi¬
lägitani, mit értenek időszerűn, mit jelent itt az , idő". lovábbá rá kellene még
kérdezni, vajon az emberi cselekvés , belső igazságának" az időszerűsége-e a
mérték, vajon minden egyes fordulat befeketítése ellenére nem a gondolkodás
és a költészet-e a mértékadó cselekvés.
Itt azonban szembeötlő, hogy az ember sohasem bánik el a munkaeszközével (Werk¬
Zeug), lásd a bűvészinast. Nem hangzik itt túl pesszimistán, ha azt mondjuk: nem
bánunk el a modern technikával, ezzel a bizonyára jóval nagyobb munkaeszközzel?
Pesszimizmus? Nem. A pesszimizmus és az optimizmus a most próbált meg¬
fontolás határán belül találhatók; olyan állásfoglalások ezek, melyek nem
35 „Mär csak egy Isten menthet meg bennünket." (Interjú Martin Heideggerrel). Gondo¬
lat-Jel. 1993/1-IT. 44-58.
287