Page 287 [287]
Szöveggyűjtemény
saikat az átfogó emberi fejlődés szolgálatába állíthassák. A politikai tekin¬
télyt ,akár a közösségen belül, akár az azt képviselő intézményekben mindig
az erkölcsi rend keretein belül kell gyakorolni a közjó — éspedig a fejlődésé¬
ben szemlélt közjó — megvalósítása érdekében, a törvényesen meghatározott
vagy meghatározásra váró jogrend szabályai szerint. Az engedelmesség tehát
az állampolgárok lelkiismereti kötelessége."
395. A politikai tekintély alanya, szubjektuma a nép, amelyet a maga
egészében mint szuverént szemlélhetünk. A nép ruházza át különféle for¬
mákban saját szuverenitásának gyakorlását azokra, akiket szabad választás
révén saját képviselőivé választott, de megőrzi azt az illetékességét, hogy a
hatalmon lévőket ellenőrizhesse és visszahívhassa, ha ezek funkcióikat nem
kielégítő módon látják el. Ha ez a jog valamely államban és politikai beren¬
dezkedésben érvényre jut, az ilyen demokratikus rendszer nyújtja a legjobb
lehetőséget és biztosítékot a szuverenitásnak a gyakorlatba való átültetésére.
A nép puszta egyetértése azonban önmagában még nem elegendő annak a
formának és módnak a megteremtésére, amelyben a politikai tekintélyek
gyakorlása jogszerűnek nevezhető.
b) A tekintély mint erkölcsi erő
396. A tekintélynek engednie kell az erkölcsi törvény által vezettetni ma¬
gát: egész méltósága azon alapszik, hogy annak az erkölcsi rendnek a keretei
között bontakoztatja ki önmagát, amelynek a maga részéről , Isten a forrása
és célja". A hatalmat e renddel való szükségszerű kapcsolata alapján, amely
megelőzi és megalapozza, valamint célkitűzései és címzettjei miatt nem
lehet mint tisztán szociológiai és történeti kritériumok által meghatáro¬
zott erőt értelmezni: , Egyes koncepciók sajnos nem ismerik el olyan igaz
és helyes erkölcsi rend létezését, amely transzcendens, egyetemes, abszolút,
egyenlő, azaz érvényes mindenkire. Az igazságosság mindenki által egyaránt
elismert törvénye nélkül azután az emberek semmiben nem képesek teljes és
biztos egyetértésre jutni." Ez a rend , csak Istenben maradhat fenn. Ha elsza¬
kadunk Istentől, önmagunktól is elszakadunk." Eppen ebből a rendből — és
nem a hatalom önkényéből és akaratából — nyeri a tekintély kötelező mivoltát
és saját morális jogosultságát, valamint azt a kötelességét, hogy ezt a rendet
konkrét tettekre váltsa, amelyek a közjó megvalósulását szolgálják.
397. A hatalomnak el kell ismernie, tekintetbe kell vennie és támogatnia
kell az alapvető emberi és erkölcsi értékeket. Ezek az értékek velünk születet¬
tek, , magából az emberi lét igazságából fakadnak, kifejezik és oltalmazzák a
személy méltóságát: olyan értékek, amelyeket semmiféle egyén, semmilyen
többség vagy állam nem alkothat, nem változtathat meg és nem törölhet
el". Alapjuk nem az átmeneti és változó , többség" véleménye; egyszerűen
úgy kell elismerni, tisztelni és megvalósítani őket, mint az objektív erkölcsi
törvény elemeit, mint olyan természettörvényt, amely az ember szívébe van
írva (vö. Róm 2,15), és mint magának a polgári törvénykezésnek normatív
285