Seite 281 [281]
Szöveggyűjtemény
tudományok praktikus jelentőségére emelkednek, az emberiség önmagát s
önnön tömegeit is jobban kormányozni tudja. A lélek titkai napról napra
inkább föltárulnak, s lehet, hogy a következő éra a gyakorlati lélektan tudo¬
mányáé lesz, mint ahogy az elmúlt század a technikáé volt.
Persze, mindez elég távoli remény, s elég fantasztikus. De az emberi¬
ség története a fantasztikus lehetőségek korlátlan futómezeje. Mindenesetre
megtörténhetik, hogy büszke fajunk gyászos hirtelenséggel áldozata lesz
annak az apokaliptikus öngyilkosságnak, amelynek fegyverei már készen
állnak a haditechnika gyáraiban. De megtörténhetik az is, hogy egyik napról
a másik napra támad egy nagy, misztikus élményekkel megerősödött láng¬
szellem, akinek szuggesztív szava mintegy az Isten üzenetével visszafordítja
a világot a szakadék felé vezető mechanikus úton, s új lendületet ad neki az
ős szeretet erőforrásából, hogy fajának bilincseiből kitörve, még egy fokkal
magasabbra szállhasson a teremtő fejlődés s az anyagtól való fölszabadulás
kitárult ege felé.
Lart pourlart a filozófiában
Nincs kétség aziránt, hogy a filozófus minden vágya s egész emberi lelke
melyik lehetőség felé repes. De emberi kívánságai (vagy félelmei) nem vesz¬
tegetik meg ítéletét. Hideg szemmel kutatja a jövőnek minden terhességét
és eshetőségét, és semmitől sem áll távolabb, mint propagandától, térítési
szándéktól vagy részrehajló színezéstől. A filozófia fart pour Tart tevékenység,
akár a művészet, egyetlen célja az igazság önmagáért való átélése, s mihelyt
hideg s szinte emberfölöttinek látszó szándéktalanságából s földi céloktól való
elvonatkozásából engedne, értékét veszítené, éppúgy, mint a matematika, ha
törvényeit bármilyen fontos emberi érdekek alapján állapítaná meg.
De ez a Jart pour Tart nem jelenti — a filozófiára nézve éppoly kevéssé,
mint a költészetre —, hogy az élet problémáitól távol maradjon, s az égető
kérdéseket ne érintse. Nagyon rosszul értett meg, aki szememre vetette, hogy
Bergson aktualitását dicsérem, ugyanakkor, mikor elvileg keményen látszom
elítélni minden aktualitást és korszerűséget az irodalomban. Hogyan tart¬
hatnám az emberiség nagy, aktuális kérdéseit méltatlan tárgynak az iroda¬
lom számára? Egészen más ez, mint a praktikus gazdasági és pártkérdések.
Akkor a magam írásait kellene elsősorban elítélnem.
Bergson új könyvét éppen az teszi különösen izgatóvá, hogy a legforróbb
és legmaibb emberi problémákra alkalmazza módszerét és eredményeit. Az
emberiség jövőjéről van itt szó. S bármennyire csalódást okozhat is, hogy
nem kaphatjuk itt már a régi Bergson-könyvek felfedezésszerű kapunyitásait,
sem szinte vitathatatlanul meggyőző tudományosságát: mégis kétségtelenül
nagy dolog korunk legmélyebb metafizikai elméjének gondolatait olvasni
e mindannyiunkat gyötrő kérdésekről. Iudományosságot valóban nem is
kívánhatunk: hiszen az élet ügyeiről van szó, az emberi, a lelki világról,
279