Seite 279 [279]
Szöveggyűjtemény
nita volt, a tudomány gyakran igazodott egyetlenegy kutató elbeszéléséhez,
akinek becsületessége elegendő garanciát látszott nyújtani. Igaz, hogy az ada¬
tokat jog szerint bárki ellenőrizhette, akiben megvolt például egy Stanley
bátorsága s anyagi és szellemi ereje, hogy Livingstone nyomait kövesse — de
ilyenek még sokkal kevesebben voltak, mint akik a misztikus megismerés
erejét és képességét nyerték a sorstól vagy Istentől.
A misztikus tapasztalatok és vallomások, kortól és néptől függetlenül, s
egymásról mit sem tudva, folyton ellenőrzik és megerősítik egymás igazsá¬
gát, s együtt oly evidenciát alkotnak, mely ellen alig lehet viaskodni.
S miben áll az a leleplezés és kinyilatkoztatás, amit a misztikus, közel
jutva az istenséghez, magával hoz nagy élményéből, s századok és országok
messzeségeiből oly egybehangzóan tár elénk? Csupa érzelmes dadogás s kí¬
sérlet kimondani a kimondhatatlant; de mindebben folyton egy és ugyanaz
a szó tér vissza, s ez a szó, amibe a látnokok és sugalmazottak a megismert
Isten lényegét próbálják sűríteni, mindig csak ez: szerefez. Az Isten lényege
a szeretet. Bergson szellemes példákkal törekszik megsejtetni, mit jelent a
"Teremtőnek ez a szeretete alkotásai iránt, amely maga a teremtés lendülete,
s a teremtményeket egységbe fogja, mint a művész egyetlen emóciója a mű¬
remeket. Az ember is ismeri azt az állapotot, amikor egész lénye egyetlen
nagy emócióban összpontosul: ez a művész lelkiállapota, amiből alkotásai
kisarjadnak. Egy Beethoven-szimfónia, az értelem sikjäröl tekintve, min¬
denesetre komplikált, százrétűen összefont és elrendezett mű: de minde
komplikáltság és gazdagság forrása s hajtóereje egyetlen egyszerű érzés és
lendület, amelyet Beethoven esetében könnyen lehetne valami magasabb¬
rendű szerelemnek nevezni.
Hasonló a viszony az Isten és teremtményei közt. A teremtés az anyag¬
gal küzdő, komplikált, ezerféleképpen összeszövődött folyamat, de forrása
egyetlen, egyszerű teremtő lendület, mely maga az Isten, s melynek kifejez¬
hetetlen lényegét a misztikus megismerés nem tudja jobb szóval megközelí¬
teni, mint evvel: szerezez. Minden, ami a világban isteni, ebből a szeretetből
való. Szeretet: azaz egység a lendületben, áhítatos aktivitás az egyetlen és
osztatlan mozgásban, élet, amelynek számára semmi élő sem idegen. Berg¬
son filozófiájának alapgondolatához tartozik, hogy a mozgás egységes, az
anyag széthulló. Ez a teremtő idő s a tér (vagy térszerű idő), élet és anyag
ellentéte. A mozgás, az élet, a lélek iparkodik ellenállni a széthullásnak,
mely az anyagi világ törvényei szerint szükségszerűen látszik bekövetkez¬
ni. (Ahogy az energia degradációjáról szóló törvénynek megfelel.) Maga az
állati fejlődés is folyton széthullik s megakad: ez a folyamat az állatfajok
keletkezése, a maguk stabilizált életével, változhatatlan ösztönrendszerével
vagy értelmi fokával s örök idegenségükkel, szembenállásukkal az összes
többi élőlények ellen. Az emberi faj is így hull szét, törzsekre, kasztokra,
277