Seite 274 [274]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
tényét, de alkotni nem ezek alkotják; s az érzések, melyek kísérik, igen sok¬
félék lehetnek. Jézus mást érez az ördöngös iránt, mint a szeretett tanítványa
iránt; de a szeretet egy. Erzéseink , vannak"; a szeretet történik. Az érzések
az emberben laknak; de az ember a szeretetében lakik. Ez nem puszta me¬
tafora, hanem maga a valóság: a szeretet nem tapad az Én-re, hogy aztán a
Te csak , tartalma", tárgya legyen, a szeretet az En &s a Te között van. Aki
nem tudja ezt, nem tudja az egész lényével — nem ismeri a szeretetet, még
ha a szeretetnek tulajdonítja is az érzéseket, melyeket megél, megtapasztal,
élvez vagy kinyilvánít. A szeretet a világban ható erő. Aki benne áll, és benne
szemléli a világot, annak számára az emberek kibontakoznak a világi nyüzs¬
gésből, jók és rosszak, okosak és ostobák, szépek és csúnyák, egyik a másik
után valóságos lesz a számára, Te lesz, azaz eloldódik, kilép, egyetlen lesz, és
átellenben élő; kizárólagosság támad csodaképp újra meg újra — s így az em¬
ber képes hatni, képes segíteni, gyógyítani, nevelni, felemelni, megváltani.
A szeretet: az Én felelőssége a Te iránt, ez adja azt, amit semmi érzelem nem
képes adni — minden szerető egyenlőségét a legkisebbtől a legnagyobbig, s
a boldog biztonságban élőtől, akinek életét a szeretett ember élete magában
foglalja, ettől az embertől addig, aki életfogytiglan a világ keresztjére van
feszítve, aki képes a hallatlan tettre, s elég merész is hozzá: hogy az embert
szeresse. Maradjon meg titoknak a hatás jelentése harmadik példánkban a
teremtmenyröl es annak szemleleseröl. Higgyel az elet egyszerü mägiajäban,
a mindenség szolgálatában, s megérted, mit jelent a teremtmény ama várako¬
zása, kitekintése, , fejét előreszegése". Itt a szavak csak hamisak lehetnek; de
lásd, a lények ott élik életüket körülötted, s bármelyikhez közeledsz, mindig
a lényeghez jutsz.
A primitív ember, akinek élete, mely — még ha sikerülne is teljesen föltár¬
nunk azt — a valóságos ősember életét csak hasonlatként képes megmutatni
nekünk, a primitív ember csak futó pillanatokra képes betekintést adni a két
alapszó időbeli összefüggésébe. A gyermektől már teljesebb híradást kap¬
hatunk. Itt leplezetlenül világossá lesz előttünk, hogy az alapszók szellemi
valósága a természeti valóságból emelkedik ki, az En-Te alapszó valósága
a természeti összekapcsoltságból, az Én-Az alapszóé a természeti különál¬
lásból. A gyermek születés előtti élete tiszta, természetes összekapcsolódás,
egymás felé áradás, testi kölcsönhatás; s a kialakuló lény élethorizontja sajá¬
tos módon bele van írva az őt hordozó lény horizontjába, s ugyanakkor még¬
sincsen beleírva; ugyanis a gyermek nemcsak az emberanya ölében nyugszik.
Ez az összekapcsolódás olyannyira kozmikus, hogy valamely őskori felirat
nem tökéletes olvasataként hat, amikor a zsidó mítoszból azt tanuljuk, hogy
az anyaméhben az ember tudja a mindenséget, a születéssel pedig elfelejti.
S ez az összekapcsoltság titkos vágyképként vele marad. Nem mintha ama
sóvárgás visszakívánkozást jelentene, ahogyan azok vélik, akik a szellemet
272