Oldal 268 [268]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? világítás legbalgább megkísérlése fényes napvilágnál. A szokásos kifogás tehát — miszerint létezik igazságosság, csak nem határozható meg (vagy ami ugyanaz: egyöntetűen nem határozható meg) — nem más, mint önellentmondás, s ez önellentmondásában az igazi, nagyon is fájdalmas valóság tipikus ideológiai eltakarása. Az igazságosság irracionális ideál. Az emberi akarat és cselekvés szempontjából bármilyen nélkülözhetetlen legyen is, a megismerés számára nem hozzáférhető. Annak csak a pozitív jog van adva, vagy helyesebben: feladva. Minél kevésbé igyekszünk, hogy attól világosan elválasszuk, minél engedékenyebbek vagyunk a jogalkotó hatalomtól kiinduló törekvéssel szemben, mely a jogot valamiképpen mint igazságot is érvényesíteni akarja, annál inkább segítségére vagyunk amaz ideológiai tendenciának, mely a klasszikus konzervatív természetjog ismertetőjegye: nem annyira az érvényes jog megismerésére, mint inkább igazolására, eszményítésére fektette a súlyt, amit azzal ért el, hogy kimutatta, miszerint a pozitív jog csak folyománya egy természetes, isteni vagy észjognak, azaz egy abszolút helyes, igazságos rendnek; míg a forradalmi természetjog, mely a jogtudomány történetében aránylag csekély szerepet játszott, éppen ellenkező szándékot követ: a pozitív jog érvényességét azáltal teszi kérdésessé, hogy ellentétesnek állítja egy valamiképpen feltételezett abszolút renddel; és ezáltal a jogi valóságot olykor kedvezőtlenebb világításba helyezi, mint amilyen az valójában. 9. A Tiszta Jogtan ideológiaellenes tendenciája Ezek az ideológiai tendenciák, melyeknek hatalmi-politikai szándékai vagy hatásai kézenfekvőek, uralkodnak még mindig, a természetjogi elmélet látszólagos legyőzetése után is a mai jogtudományban. E tendenciák ellen irányul a Tiszta Jogtan. A jogot úgy akarja ábrázolni, amint van — anélkül, hogy igazságosként igazolja vagy igazságtalanként elítélje; tehát a valóságos és lehetséges jogot kutatja, nem pedig a helyes jogot. Ebben az értelemben radikálisan realista jogelmélet. Elhárítja magától azt, hogy értékelje a pozitív jogot. Mint tudomány nem érzi magát másra kötelezve, mint hogy a pozitív jogot lényege szerint felfogja és szerkezete elemzésével megértse. S legfőképpen elutasítja bármiféle politikai érdek olyan szolgálatát, hogy számára ideológiákat szállítson, melyek segítségével a fennálló társadalmi rend igazolható vagy elítélhető. Ezáltal jutott a Tiszta Jogtan a legélesebb ellentétbe a hagyományos jogtudománnyal, mely — tudatosan vagy öntudatlanul, nagyobb vagy kisebb mértékben - ideológiai jellegű. A Tiszta Jogtan éppen ideológiaellenes tendenciájának köszönhetően bizonyul igazi jogtudománynak. Mert a tudománynak mint megismerésnek az az immanens törekvése, hogy tárgyát leleplezze. Az ideológia azonban elleplezi a valóságot, mivel a megtartás és oltalmazás szándékával eszményíti, vagy a megtámadás, elpusztítás és mással történő helyettesítés szándékával eltorzítja. Minden ideológia az akaratban gyökerezik, nem a megismerésben; bizonyos érdekekből fakad, vagy — he266
