Oldal 268 [268]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
világítás legbalgább megkísérlése fényes napvilágnál. A szokásos kifogás
tehát — miszerint létezik igazságosság, csak nem határozható meg (vagy ami
ugyanaz: egyöntetűen nem határozható meg) — nem más, mint önellentmon¬
dás, s ez önellentmondásában az igazi, nagyon is fájdalmas valóság tipikus
ideológiai eltakarása. Az igazságosság irracionális ideál. Az emberi akarat és
cselekvés szempontjából bármilyen nélkülözhetetlen legyen is, a megismerés
számára nem hozzáférhető. Annak csak a pozitív jog van adva, vagy helye¬
sebben: feladva. Minél kevésbé igyekszünk, hogy attól világosan elválasszuk,
minél engedékenyebbek vagyunk a jogalkotó hatalomtól kiinduló törekvéssel
szemben, mely a jogot valamiképpen mint igazságot is érvényesíteni akarja,
annál inkább segítségére vagyunk amaz ideológiai tendenciának, mely a
klasszikus konzervatív természetjog ismertetőjegye: nem annyira az érvényes
jog megismerésére, mint inkább igazolására, eszményítésére fektette a súlyt,
amit azzal ért el, hogy kimutatta, miszerint a pozitív jog csak folyománya
egy természetes, isteni vagy észjognak, azaz egy abszolút helyes, igazságos
rendnek; míg a forradalmi természetjog, mely a jogtudomány történetében
aránylag csekély szerepet játszott, éppen ellenkező szándékot követ: a pozi¬
tív jog érvényességét azáltal teszi kérdésessé, hogy ellentétesnek állítja egy
valamiképpen feltételezett abszolút renddel; és ezáltal a jogi valóságot olykor
kedvezőtlenebb világításba helyezi, mint amilyen az valójában.
9. A Tiszta Jogtan ideológiaellenes tendenciája
Ezek az ideológiai tendenciák, melyeknek hatalmi-politikai szándékai vagy
hatásai kézenfekvőek, uralkodnak még mindig, a természetjogi elmélet
látszólagos legyőzetése után is a mai jogtudományban. E tendenciák ellen
irányul a Tiszta Jogtan. A jogot úgy akarja ábrázolni, amint van — anélkül,
hogy igazságosként igazolja vagy igazságtalanként elítélje; tehát a valóságos
és lehetséges jogot kutatja, nem pedig a helyes jogot. Ebben az értelemben
radikálisan realista jogelmélet. Elhárítja magától azt, hogy értékelje a pozitív
jogot. Mint tudomány nem érzi magát másra kötelezve, mint hogy a pozitív
jogot lényege szerint felfogja és szerkezete elemzésével megértse. S legfő¬
képpen elutasítja bármiféle politikai érdek olyan szolgálatát, hogy számára
ideológiákat szállítson, melyek segítségével a fennálló társadalmi rend iga¬
zolható vagy elítélhető. Ezáltal jutott a Tiszta Jogtan a legélesebb ellentétbe a
hagyományos jogtudománnyal, mely — tudatosan vagy öntudatlanul, nagyobb
vagy kisebb mértékben - ideológiai jellegű. A Tiszta Jogtan éppen ideológia¬
ellenes tendenciájának köszönhetően bizonyul igazi jogtudománynak. Mert a
tudománynak mint megismerésnek az az immanens törekvése, hogy tárgyát
leleplezze. Az ideológia azonban elleplezi a valóságot, mivel a megtartás és
oltalmazás szándékával eszményíti, vagy a megtámadás, elpusztítás és mással
történő helyettesítés szándékával eltorzítja. Minden ideológia az akaratban
gyökerezik, nem a megismerésben; bizonyos érdekekből fakad, vagy — he¬
266