Oldal 266 [266]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? Hans Kelsen: Tiszta Jogtan. II. Jog &s erkölcs”® (részlet) 8. Jog és igazságosság Midőn a Tiszta Jogtan a jogot a természettől elválasztja, tulaadonképpen határvonalat keres, mely a természetet a szellemtől elkülöníti. A jogtudomány szellemtudomány, nem pedig természettudomány. Azon lehet vitatkozni, hogy egybeesik-e a természet és szellem ellentéte a valóság és érték, lét és legyen, okozati törvényszerűség és norma ellentétével; vagy, hogy tágabb-e a szellem birodalma az értéknél, a szükségszerűségnél, a normánál. De azt nem tagadhatja senki, hogy a jog mint norma szellemi, és nem természeti valóság. Ezzel egyúttal az elé a feladat elé kerülünk, hogy a jogot — ahogyan a természettől, úgy más szellemi jelenségektől is, de kiváltképpen — más jellegű normáktól megkülönböztessük. Itt mindenekelőtt ki kell szabadítanunk a jogot abból a kapcsolatból, amellyel kezdettől fogva az erkölcshöz kötődött. Ez természetesen egyáltalán nem annak a követelésnek az elutasítása, hogy a jog erkölcsös legyen, azaz jó. Ez a követelés magától értetődik; hogy mit jelent tulajdonképpen, az más kérdés. Csupán az a nézet utasítandó el, hogy a jog mint olyan alkotórésze az erkölcsnek, tehát hogy minden jognak mint jognak bizonyos fokig és bizonyos értelemben erkölcsösnek kell lennie. Amikor a jogot úgy jellemzik, mint az erkölcs részterületét — és emellett homályban hagyják, hogy ez vajon csak azt a magától értetődő követelményt jelenti-e, hogy az alkotott jog erkölcsös legyen, vagy azt értik alatta, hogy a jognak mint az erkölcs alkotórészének valóban erkölcsi jellege van —, úgy ezzel azt kísérelik meg, hogy a jognak olyan abszolút értéket kölcsönözzenek, amilyent az erkölcs igényel. A jog mint erkölcsi kategória egyértelmű az igazságossággal. Ez a megfelelő kifejezés röviden a helyes társadalmi rendre — arra a rendre, mely célját tökéletesen eléri, mivel mindenkit kielégít. Az igazságosság iránti vágy — lélektani szempontból — az ember örök vágya a boldogság után, melyet mint egyén nem találhat meg, és ezért a társadalomban keresi. A társadalmi boldogság neve: , igazságosság". Ezt a szót használják ugyan helyenként a pozitív jogszerűség, különösen a törvényesség értelmében is. Ebben az esetben , igazságtalan" az, ha valamely általános norma egyik esetben alkalmaztatik, másik hasonló esetben azonban nem; s ez lätszik „igazsägtalannak” — tekintet nélkül magának az általános normának az értékére. E szóhasználat értelmében az igazságosságról szóló értékítélet csak a normaszerűség relatív értékét fejezi ki. Az ,igazságos" itt nem más, csak másik szó a , jogos" helyett. 8 Hans Kelsen, Tiszta Jogtan. Fordította Bibó István, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 1988. 264
