Oldal 266 [266]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
Hans Kelsen: Tiszta Jogtan. II. Jog &s erkölcs”®
(részlet)
8. Jog és igazságosság
Midőn a Tiszta Jogtan a jogot a természettől elválasztja, tulaadonképpen
határvonalat keres, mely a természetet a szellemtől elkülöníti. A jogtudomány
szellemtudomány, nem pedig természettudomány. Azon lehet vitatkozni,
hogy egybeesik-e a természet és szellem ellentéte a valóság és érték, lét és
legyen, okozati törvényszerűség és norma ellentétével; vagy, hogy tágabb-e a
szellem birodalma az értéknél, a szükségszerűségnél, a normánál.
De azt nem tagadhatja senki, hogy a jog mint norma szellemi, és nem
természeti valóság. Ezzel egyúttal az elé a feladat elé kerülünk, hogy a jo¬
got — ahogyan a természettől, úgy más szellemi jelenségektől is, de kivált¬
képpen — más jellegű normáktól megkülönböztessük. Itt mindenekelőtt ki
kell szabadítanunk a jogot abból a kapcsolatból, amellyel kezdettől fogva az
erkölcshöz kötődött. Ez természetesen egyáltalán nem annak a követelésnek
az elutasítása, hogy a jog erkölcsös legyen, azaz jó. Ez a követelés magától
értetődik; hogy mit jelent tulajdonképpen, az más kérdés. Csupán az a nézet
utasítandó el, hogy a jog mint olyan alkotórésze az erkölcsnek, tehát hogy
minden jognak mint jognak bizonyos fokig és bizonyos értelemben erköl¬
csösnek kell lennie. Amikor a jogot úgy jellemzik, mint az erkölcs részte¬
rületét — és emellett homályban hagyják, hogy ez vajon csak azt a magától
értetődő követelményt jelenti-e, hogy az alkotott jog erkölcsös legyen, vagy
azt értik alatta, hogy a jognak mint az erkölcs alkotórészének valóban erköl¬
csi jellege van —, úgy ezzel azt kísérelik meg, hogy a jognak olyan abszolút
értéket kölcsönözzenek, amilyent az erkölcs igényel.
A jog mint erkölcsi kategória egyértelmű az igazságossággal. Ez a megfe¬
lelő kifejezés röviden a helyes társadalmi rendre — arra a rendre, mely célját
tökéletesen eléri, mivel mindenkit kielégít. Az igazságosság iránti vágy — lé¬
lektani szempontból — az ember örök vágya a boldogság után, melyet mint
egyén nem találhat meg, és ezért a társadalomban keresi. A társadalmi bol¬
dogság neve: , igazságosság".
Ezt a szót használják ugyan helyenként a pozitív jogszerűség, különösen a
törvényesség értelmében is. Ebben az esetben , igazságtalan" az, ha valamely
általános norma egyik esetben alkalmaztatik, másik hasonló esetben azon¬
ban nem; s ez lätszik „igazsägtalannak” — tekintet nélkül magának az álta¬
lános normának az értékére. E szóhasználat értelmében az igazságosságról
szóló értékítélet csak a normaszerűség relatív értékét fejezi ki. Az ,igazságos"
itt nem más, csak másik szó a , jogos" helyett.
8 Hans Kelsen, Tiszta Jogtan. Fordította Bibó István, Eötvös Loránd Tudományegyetem,
Budapest, 1988.
264